[Előző][Márciusi napok][1848]

A budai gimnázium egykori tanulójának visszaemlékezése a márciusi napokról, a diákok tanulmányairól, életéről a szabadságharc idején (részletek)

A budai diákok 1848-ban

[...Részlet...]

Március 15-ikére igen jól emlékezem.

Csúnya, esős szerda volt. [...]

Négy óra után bokáig érő sárban lubickoltunk le a várból; de már a Ferdinándkapunál attilás, nemzeti zászlós néptömeggel találkoztunk [...]

Estefelé mi is ott voltunk a tömegben, midőn a börtönéből kiszabadított Táncsics Mihályt, a lovakat kifogva, kocsiban, fáklyavilág mellett vitte át Pestre a fiatalság.

Másnap már nem volt közöttünk senki, a kinek kezében ne lett volna a szabadsajtó első terméke, a "Mit kiván a magyar nemzet ?" cimü emlékezetes tizenkét pont. [...]

Most már gyakrabban érintkeztünk, vitatkoztunk, s a pesti gymnasium tanulói testvéreink lettek.

Egy szép májusi nap délutánján a két testvérváros tanulóifjúsága nemzeti lobogók alatt gyűlt össze a budai városmajorban, [...]

hogy önmaga tanácskozzék a fölött, mily irányban neveltessék ezután, hogy mindenek fölött szabadságszerető magyarokká s az állam hasznos polgáraivá váljanak. Tapasztaltabb vezénylők, irányadók, természetesen nem hiányoztak.[...]

A mi gyermeksziveinkben gyökeret vert ama tizenkét pont, melyet a magyar nemzet kiván, s gyüléseink végeredménye az lőn, hogy rövid időn egy nyomtatvány jelent meg ily címmel:

Mit kiván a budapesti gymnasium?

Legkedvesebb emlékeim közé tartoznék, ha e nyomtatványt még birnám. Igy csak emlékezetem után irom ide le 12 pontjának tartalmát.

1-ör. Évenként csak két nagy examen tartassék. A kis examenek törültessenek él.

2-or. Csütörtök helyett szerdán s szombaton délután legyenek szünnapok.

3-or. A szünnapokon fegyvergyakorlatra oktassanak.

4-er. Az oktatás nyelve ezután kizárólag a magyar legyen.

5-ör. A tantárgyak külön tanárok által adassanak elé.

6-or. A magyar történet- és földleiratra kiváló gond fordíttassék.

7-er. A hittudományokból hetenkint csak egyszer, a megfeszíttetés emlékének napján, pénteken tartassék előadás.

8-or. A hittudományi előadásokra mindig két osztály jelenjék meg egyszerre.

9-er. Tanári collégium állíttassék föl.

10-er. A virgácsolás s skutikázás törültették el.

11-er. Tanáraink, mint magyar emberek, magyar ruhában járjanak.

12-er. Tanáraink, mint honpolgárok, a nemzetőrségi szolgálatokban részt vegyenek.

E tizenkét pontot fölterjesztettük a közoktatási miniszter, báró Eötvös elé, s jól emlékszem rá, hogy a tárgy még a nemzetgyülésen is debattirozás alá került.[...]

A nyári félévben már az új rendszer szerint szervezték iskoláinkat, s mi boldogok, büszkék voltunk vívmányaink által.

A virgács, skutika és kisexámenek eltörültettek!

Tanáraink mindig csak magyarul beszéltek velünk s piárista létükre ezentúl nem reverendát, de attilát s pantallont kezdettek hordozni, sőt szakálukat, bajszukat is meghagyták.[...]

Tanárainknak első dolga volt, hogy mindnyájunkat feleskettessenek a magyar alkotmány iránti hűségre.

A fegyverben szorgalmasan gyakoroltuk magunkat; de követeltük, hogy ők is tegyék meg nemzetőri szolgálataikat, - a mit megis tettek.[...]

Iskolánk egy év mulva tökéletesen szét volt szórva, s a gyermektanulók közül sokan ifjú vérükkel áztatták a szabaddá tenni akart hon földét.

Néha találkozom egy-egy budai iskolatársammal.[...]

Beszélgetünk a diákkor bohóságairól, s a korról, midőn a csatasík gyermekekből egyszerre férfiakat alkotott belőlünk, azután a végnélküli sanyarúságról, mely elkomorít, - és végre beszélünk még ki nem halt reményeinkről!

[In: Szokoly Viktor szerk.: Honvédélet : humoreszkek, életképek s beszélyek 1848-49-ből. Pest 1861. p. 33-40.]