![]() |
[Előző][Márciusi napok][1848] A budai gimnázium egykori tanulójának visszaemlékezése a márciusi napokról, a diákok tanulmányairól, életéről a szabadságharc idején (részletek) A budai diákok 1848-ban [...Részlet...] Március 15-ikére igen jól emlékezem. Csúnya, esős szerda volt. [...] Négy óra után bokáig érő sárban lubickoltunk le a várból; de már a Ferdinándkapunál attilás, nemzeti zászlós néptömeggel találkoztunk [...] Estefelé mi is ott voltunk a tömegben, midőn a börtönéből kiszabadított Táncsics Mihályt, a lovakat kifogva, kocsiban, fáklyavilág mellett vitte át Pestre a fiatalság. Másnap már nem volt közöttünk senki, a kinek kezében ne lett volna a szabadsajtó első terméke, a "Mit kiván a magyar nemzet ?" cimü emlékezetes tizenkét pont. [...] Most már gyakrabban érintkeztünk, vitatkoztunk, s a pesti gymnasium tanulói testvéreink lettek. Egy szép májusi nap délutánján a két testvérváros tanulóifjúsága nemzeti lobogók alatt gyűlt össze a budai városmajorban, [...] hogy önmaga tanácskozzék a fölött, mily irányban neveltessék ezután, hogy mindenek fölött szabadságszerető magyarokká s az állam hasznos polgáraivá váljanak. Tapasztaltabb vezénylők, irányadók, természetesen nem hiányoztak.[...] A mi gyermeksziveinkben gyökeret vert ama tizenkét pont, melyet a magyar nemzet kiván, s gyüléseink végeredménye az lőn, hogy rövid időn egy nyomtatvány jelent meg ily címmel: Mit kiván a budapesti gymnasium? Legkedvesebb emlékeim közé tartoznék, ha e nyomtatványt még birnám. Igy csak emlékezetem után irom ide le 12 pontjának tartalmát.
E tizenkét pontot fölterjesztettük a közoktatási miniszter, báró Eötvös elé, s jól emlékszem rá, hogy a tárgy még a nemzetgyülésen is debattirozás alá került.[...] A nyári félévben már az új rendszer szerint szervezték iskoláinkat, s mi boldogok, büszkék voltunk vívmányaink által. A virgács, skutika és kisexámenek eltörültettek! Tanáraink mindig csak magyarul beszéltek velünk s piárista létükre ezentúl nem reverendát, de attilát s pantallont kezdettek hordozni, sőt szakálukat, bajszukat is meghagyták.[...] Tanárainknak első dolga volt, hogy mindnyájunkat feleskettessenek a magyar alkotmány iránti hűségre. A fegyverben szorgalmasan gyakoroltuk magunkat; de követeltük, hogy ők is tegyék meg nemzetőri szolgálataikat, - a mit megis tettek.[...] Iskolánk egy év mulva tökéletesen szét volt szórva, s a gyermektanulók közül sokan ifjú vérükkel áztatták a szabaddá tenni akart hon földét. Néha találkozom egy-egy budai iskolatársammal.[...] Beszélgetünk a diákkor bohóságairól, s a korról, midőn a csatasík gyermekekből egyszerre férfiakat alkotott belőlünk, azután a végnélküli sanyarúságról, mely elkomorít, - és végre beszélünk még ki nem halt reményeinkről! [In: Szokoly Viktor szerk.: Honvédélet : humoreszkek, életképek s beszélyek 1848-49-ből. Pest 1861. p. 33-40.] |