[Előző][Következő][A forradalom és szabadságharc emlékezete][1848]

Március 15-én a függetlenségi érzelmű lakosság szerte a városban gyűléseket és tüntetéseket szervezett, melyeken a szónokok heves kirohanásokat intéztek a kiegyezéses rendszer és a kormányzat ellen, s többen hosszas szónoklatokat tartottak, melyekben kárhoztatták a politikai-társadalmi viszonyokat. A Józsefvárosban zavargásokká fejlődtek az események, melyek során több személy előállítására is sor került. A Fővárosi Magyar Királyi Államrendőrség egyes kerületi kapitányságainak nyomozói részletes jelentésekben számoltak be az eseményekről. - Rendőrfogalmazói jelentés a Dísz-téri szónoklatról.

[Részlet Lakatos Miklós egykori honvédnek a Dísz-téri szobornál elmondott szónoklatából:] [...] E szobrot nem ismeri a hivatalos Magyarország, mert ez rebellisek szobra, hanem ismerik azt a másikat [célzás a Szent Gyögy téren állott Henzi-emlékműre, mely ellen ekkor hevesen tüntettek], amely a "Gutgesinnteké" ["jóérzelűek", azaz az udvar feltétlen hívei], azt megkoszorúzzák, mert az az önkényuralom szobra. Jól tudjuk, hogy Szapáry Gyula, volt ministerelnök mindenáron keresztöl akarta vinni, hogy a 48-as honvédség koszorúzza meg a Hentzi [így!] szobrát, [tkp. nem szobor, hanem emlékmű volt], s ha a 48-as honvédsereg országos központi bizottsága az ellen nem tiltakozik, keresztül is vitte volna. A mai kormányelnök ugyanezen az úton halad, sőt nálánál veszélyesebb. Ha volna érzéke a 48-as alkotások iránt, együtt kellene ünnepelni a nemzettel, de ő törvényjavaslatot adott be, hogy április 11. ünnepeltessék. Nem akarja a nemzet akaratát hallani, hanem az udvarnak hízeleg, annak kegyéért csúszik-mászik. [...]

[BFL VI. 1. a. 445/1898. (március 15.) Rendőrfogalmazói jelentés.]