[Előző][Következő][A forradalom és szabadságharc emlékezete][1848]

A Petőfi-szobor előtt dr. Molnár Jenő, dr. Víg Viktor és Kornai István mondott beszédeket, illetve tartott szavalatot.

[Molnár Jenő:] [...] Milyen különbség, tisztelt uraim, ötven évvel ezelőtt és ma. Vajon ötven év után, mikor e nagy szellem szobra előtt ünneplünk, vajon most ennek a hitvány társadalomnak életében tudott vona-e szerepet vinni egy Petőfi Sándor? Vajon ezt a hitvány társadalmi életet fel tudta volne-e lázítani bárki is? Nem! tisztelt uraim. Dacára, hogy ünneplő arccal, ünnepi zászlókkal és jelvényekkel jelenünk meg, dacára annak, hogy arcunkon az ünnepi hangulat fénye ragyog, mégiscsak fájdalommal tekinthetünk vissza azon időkre, mikor a nép akarata tetté is vált. Ma már törvénybe kell foglalni azt is, hogy mit kell a nemzetnek érezni. A hatalom ma már a szíveknek is akar parancsolni. [...]

[Ezek után Kornai István székesfővárosi előljárósági díjnok olvasta fel alkalmi költeményét - részletek:]

[...] A nép kínos vérkönnyében

És verejték-tengerében

Vígan fürdik a sok here, -

És a népnek nincs kenyere!

Elnyomottak, egytől-egyig

Egy táborba jertek!

Magyarok, a szabadságnak

Új harca közelget!

Kánaán volt ez az ország, -

És már végkép kizsarolták.

Bőrünk már a csontig sorvadt, -

S most bőrünkön alkudoznak,

Tusakodó népfajoknak

Koncul odavetnek.

Magyarok, a szabadságnak

Új harca közelget!

[...]

[BFL VI. 1. a. 446/1898. (március 16.) Segédfogalmazói jelentés a főkapitány számára.]