[Következő][A forradalom és szabadságharc emlékezete][1848]

A főváros 1882-ben hozott határozatot arról, hogy a szabadságharc tiszteletére közadakozásból emlékművet emel. Ennek nyomán létesült 1894-ben a Dísz-téri emlékmű. Az országos gyűjtés megszervezését a főváros maga vállalta. A fővárosban a gyűjtés a háztulajdonosok számára kiküldött gyűjtőívek segítségével történt.

Budapest főváros közönsége elhatározta, hogy az 1848/9-ki szabadságharc, mint nemzetünk történetében egyik legdicsőbb korszakalkotó esemény, az ország szivében, a főváros valamely közterén, nemzeti adakozásból létesítendő szobormű által megörökíttessék, - és hogy ezen szobor felállítása az ezredéves ünnep megülésének egyik kimagasló részletét képezze.

Ezen emlékmű, századok folyamán, nemzedékről menzedéken át jelzendi nemzetünk szabadságszeretetének, a megtámadott haza védelmének ama örökfényű tényét, melyre a magyar mindig önérzettel, az idegen tisztelettel fog tekinteni.

Lehetnek ezredéves múltunkban események, melyeket a dicsőségnek nagyobb fénye, s a gyásznak sötétebb árnya környez, de amely nemzetünk életében mélyebbre ható fordulópontot képezne, oly eseményt a magyar királyság megalakulása óta hiába keresünk; mert az egész nemzetet annak minden rétegében áthatott ama küzdelmek fakaszták akkor és képezik ma is ama szent forrásokat, melyekből a haladó kor nagy víványai, állami létünk feltételei: a népképviselet, felelős kormány, szabad sajtó, a jobbágyság felszabadítása, közteherviselés, politikai és társadalmi egyenlőség keltek életre [...]

Nagyon igazolt tehát a hazafias óhajtás, hogy a honalapítás megünneplésének egyik kiváló részét azon műemlék képezze, mely e dicső korszak megörökítésére emeltetik [...]

Nagy események nagy emléket igényelnek. Midőn a főváros a szabadságharc-szobor eszméjét egyhangú lelkesedéssel felkarolta, és a célra 25.000 forintot megszavazott, át volt hatva azon meggyőződéstől, hogy minden igaz hazafi és honleány méltóan fog sorakozni hozzá tettben és áldozatkészségben.

Valamint a szabadságharc nagyszerű munkájában és dicsőségében paloták és kunyhók lakói egyiránt résztvettek, úgy bízvást reméljük, hogy annak megörökítésére szolgáló emlékhez is a nemzet minden fia legalább egy homokszemmel járuland.

Minden, még a legkisebb adomány is köszönettel fogadtatik. Minden 10 krajcárnyi és azt meghaladó adomány nyilvánosan nyugtáztatik, és az adományozó neve, legyen az bár gyermek, örök emlékül a "Nemzet könyvé"-be iktattatik.

Minden törvényhatóságnak, szab. kir. és rendezett tanácsú városnak, valamint a minden 2000 adakozó után az illető hatóságnak, a "Nemzet könyvé"-nek egy példánya megőrzés végett, ingyen szolgáltatik ki [...]

Valamint cseppekből lesz a tenger, ép úgy a nemzet filléreiből hisszük az 1848/49. évi dicső korszakot oly emlékmű által megörökíteni, mely úgy ezen kimagasló történelmi eseményhez, mint a nemzet kegyeletéhez méltó legyen[...]

Rózsavölgyi Gyula s. k.

főv. tanácsjegyző, mint biz. jegyző

Gerlóczy Károly

Bp. főv. I. alpolgármestere, mint biz. elnök [...]

[BFL IV. 1413. mm. 9986. sz. gyűjtőív]