[Előző][Következő][A forradalom és szabadságharc emlékezete][1848]

A főváros közvéleménye a kilencvenes évek elején - részben Kossuth 1892-ben történt díszpolgárrá választása, majd két évvel később bekövetkezett halála nyomán - fordul fokozott érdeklődéssel március 15. emlékéhez. Felmerül az iskolai ünneplések szervezett keretek között való megtartásának igénye is. Göőz József III. kerületi polgári leányiskola-igazgató 1893. febr. 19-i beadványa ezt illusztrálja.

A hazafias érzés as honleányi kegyelet ápolásának, erősbítésének egyik kiválóan alkalmas eszköze a nemzeti történelem kimagasló eseményeinek iskolai ünnepélyekkel való megszentelése. A történelmi oktatás és az olvastatás nyújtanak ugyan alkamlat a nemzeti gyász és öröm iránti részvét keltésére; de tagadhatatlan, hogy íly általános, köznapias munkaszámba menő oktatásoknál sokkal maradandóbb hatást érhetünk el növendékeink érzését és gondolkozását tekintve az ún. iskolai ünnepélyek által, melyek alkalomszerűleg csakis egy-egy nagy nemzeti esemény iránt keltik föl az ifjúság érdeklődését, hogy annak emlékezete a szokottnál mélyebben vésődjék szíveikbe és lelkeikbe. A nagy nemzeti események iskolai ünneplésének paedagogiai jelentőségét nálunk nevelésügy tekintetében előrehaldottabb nemzetek régóta kellően méltányolják. [...]

Hazánk történetének kiváló nagy eseményei közül iskolai ünneplésre alíg van méltóbb az 1848. évi március 15-einél.

Egyik-másik iskola ilyen vagy olyan alakban eddig is megünnepelte e nagy nap emlékét; a tárgy fontosságánál fogva óhajtandó, hogy ezen ünneplés országos legyen, s e tekintetben kezdeményező példával Budapest fő- és székváros köz-iskolái járjanak elől

[... e célból javasolja, miszerint a tanács rendelje el, hogy ...] Budapest fő- és székváros községi iskolái március 15-ét iskolai ünnepéllyel tartoznak megszentelni, az 1848. március 15-ének, mint a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség proclamálásának emlékére [így!]. Ez ünnepély programja lenne: a) Emlékbeszéd valamelyik tanártól; b) Hazafias költemények szavalása; c) Hazafias dalok éneklése.

Íly ünnepléssel, melyben az egész ifjúság részt venne, bőven kárpótoltatnék az a veszteség, melyet azon napra eső tantárgyak egy-egy leckéjének elmaradása okozna. A tanítói és tanári karoknak kötelességszerűen testületileg kellene ezen ünneplésben részt venniök. Esetleg, ahol a helyi viszonyok megengedik, az ünnepély előtt a növendékek isteni tiszteletben jelennének meg saját hitfelekezeteik templomaiban. Íly módon az egész délelőtt ünneplésre fordíttatnék; míg délután iskolai szünet volna.

[BFL IV. 1407. b. 766/VII/1886. lvt. sz., 7749/1893. ikt. sz.]