[Előző][Következő][A forradalom és szabadságharc emlékezete][1848]

Az aktuális politikai kérdéseknek az iskolai ünnepélyeken való taglalása ekkoriban nem volt szokásos. Ennek a lehetősége merült fel a koronázási évforduló napjának megemlékezéseivel kapcsolatban, - mely ellen a városházi ellenzék hevesen tiltakozott.

[... a] kiegyezés kezdettől fogva mai napig országunk állandó politikai vita tárgyát képezi [így!], s így nagyban aktuális jelleggel bír.

Serdülő 10-15 éves ifjaknak pedig a tanoda falai közt aktuális politikai kérdésekről beszédeket tartani sem közoktatási, sem lélektani szempontból nem tanácsos. Közoktatásiból azért nem: mert a szónokló tanár, tanító stb. egyéni (politikai) meggyőződésétől függ, mit fogna mondani a szóban levő közjogi alkuról, s így könnyen megeshetik, hogy a serdülő ifjú 1-2 év folyama alatt a legellentétesebb nézeteket hallja; pszichológiai indokból pedig azért nem való a "kiegyezés" szónoklati tárgynak, mivel az éretlen ifjú még csak fejlődő agyveleje a pro és contra megokolást nem érti, s a szerényebb körben is mozgő tanítói érvelés (dicsőítés vagy kárhoztatás) horderejét felfogni nem képes. Mindez a fiatal tanuló csiszolásra szánt zsenge agyvelejére csak zavarólag hat.

Egészben véve tehát azért nem ér semmit a "kiegyezéssel" való ünnepi perorálás (dikciózás, stb); mert az aktuális politika - akár egyik, akár másik irányban - egyenesen veszélyessé válhatik oly iskolákban, hol 10-15 éves serdülő fiúk kiképeztetése a feladat, s nem a politizálás.

Ha az ifjak nagyon is korán szoktattatnak a tényleges politikához, ennek (éretlen) megvitatásához, stb., az életben többnyire oly fajta férfiakká vállnak, kik önmagukat mindenre alkalmasoknak hiszik, de tényleg semmire sem jók.

A "kiegyezés" fogalma tehát a programmból elvetendő didaktikai szempontból még azért is, mivel maguk a tanárok, tanítók stb. szakszerű politikusok nem lévén, a serdülő ifjúság nem ritkán fölületes, sőt zavaros (confusus) beszédeket hallana [...]

[BFL IV. 1407. b. 766/VII/1886. lvt. sz., Pártos Béla bizottsági tag 1894. március 7-én kelt különvéleménye.]