[Előző][Következő][A forradalom és szabadságharc emlékezete][1848]

A 100. évforduló megünneplésére már olyan politikai helyzetben került sor, amikorra egyértelművé vált, hogy hazánkban is a Magyar Kommunista Párt elképzeléseinek megfelelően fog átalakulni az ország élete. E politikai céloknak rendelődött alá 1848-49 megünneplése is. Az MKP a magyar demokratikus és hazafias hagyományok letéteményesének, a "haza és haladás" híveinek szerepében kívánta önmagát látni, az 1848-as eseményekből is válogatott, ahogyan azt aktuális politikai érdekei megkívánták.

IRÁNYELVEK. A CENTENÁRIUM MEGÜNNEPLÉSÉRE KIDOLGOZTA A TÖRTÉNELMI EMLÉKBIZOTTSÁG

I. Általános irányelvek

1. Az 1848-as magyar forradalom 100 éves évfordulójának megünneplésénél abból kell kiindulni, hogy [a] megemlékezésnek nem szabad puszta történeti visszaemlékezésnek lennie, hanem a történeti megemlékezést szervesen össze kell kapcsolni a nemzet mai feladataival. [..] 48-nak úgy kell szerepelnie, mint a magyar népi demokrácia előfutárjának, történeti előzményének.[...]

1848 időszerű tanulságai.

1. 48 tanulsága, hogy a nemzeti szabadság és függetlenség ügyét a dolgozó nép szociális felemelkedésének ügyével kell összekapcsolni. [...] A magyar demokrácia 48 tanulságait vonja le, amikor a nagytőke gazdasági hatalmának visszaszorításával, a nagyipar döntő részének és a nagybankok államosításával biztosította a munkásság, a parasztság és a dolgozó értelmiség szociális felemelkedését.

[...]

3. [...] A magyar demokrácia Kossuth hagyományait követi, amikor a hároméves országépítő terv megvalósítására munkába szólította a nemzetet. [...]

4. 48 tanulsága, hogy a nemzet külső ellenségeivel csak úgy lehet felvenni a harcot, ha könyörtelenül és következetesen leszámolunk szövetségeseikkel, a "belső bitangokkal" (Petőfi). [...] A magyar demokrácia 48 nyomdokaiba lép, ha leszámol a reakciós hazaárulókkal.

5. [...] Az orosz cárizmus helyébe, mely 48-ban a feudális reakció főereje volt, a Szovjetunió lépett, mely a haladó értelmiség élcsapata, a demokratikus fejlődés és a nemzeti függetlenség legbiztosabb támasza.[...]

[BFL. XVII.1. 261/48 k.cs. 7. és 11-12. pp.]