3. per

III. A „Röpirat-per”

[Szimonidesz Lajos és társai]

(1932-1935)

A Halálbüntetés Ellenes Szövetség első röpirata

    1932. július l5-én a horthysta rendőrség leleplezte az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjának egész vezérkarát, elfogta Sallai Imre bankhivatalnokot és Fürst Sándor magántisztviselőt¹. Letartóztatásukra közvetve a Matuska Szilveszter által elkövetett merénylet szolgáltatta az okot. Matuska 1931. szeptember 12-ről 13-ára virradó éjjelen a biatorbágyi viadukton robbantásos merényletet követett el, és ezáltal kisiklatta a Budapest-Bécs-Köln-Ostende közötti közlekedő nemzetközi gyorsvonatot. A vizsgálat során egy "anarchista-kommunista" merényletre utaló feljegyzést találtak a tett színhelyén, mely a kormánynak ürügyet szolgáltatott a kommunisták elleni fellépésre. Zsitvay Tibor igazságügy-miniszter első lépésként elrendelte 1931. szeptember 19-én a statáriumot², az 1912. évi LXIII. tc.-ben meghatározott rögtönbíráskodást azonban kiterjesztette azokra a személyekre is, akik "az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalommal vagy szervezkedéssel összefüggően és annak céljára bűntettet vagy vétséget követ[nek] el. E paragrafusok - a 1921. évi III. tc. 1. és 2. § - értelmében ítélték halálra Sallai Imrét és Fürst Sándort, akiknek kivégzésére 1932. július 29-én került sor.

   A "röpirat-per" története szorosan összefügg a Halálbüntetés Ellenes Szövetség megalakulásával és tevékenységével, ezért ismertetésére röviden kitérünk.
   Már a két kommunista halálát megelőzően megindult a Feministák Egyesülete és a Bartha Miklós Társaság kezdeményezésével halálbüntetés-ellenes mozgalom, melynek keretében létrejött a Halálbüntetés Ellenes Szövetség³. A Feministák Egyesülete és a Bartha Miklós Társaság tagjaiból álló Szövetséghez a Szociáldemokrata Jogászok Egyesülete, a Nemzeti Szociális Párt, a Budapesti Ügyvédi Irodai Kisasszonyok és a Jaures Társaság is csatlakozott. Később a kommunisták is tagjai lettek a Ligának⁴. A Liga elnöke Vámbéry Rusztem volt, akinek nevével József Attila első perében ismerkedhettünk meg.

Aláírásgyűjtés

   A Társadalmi Egyesületek Halálbüntetés Ellenes Szövetségének Statárium elleni Bizottsága július utolsó napjaiban két röplapot is kiadott.
   Az első kiáltvány, mely a halálbüntetés és a statárium elleni tiltakozás jegyében jelent meg, a következő szöveget tartalmazta:

"Emberek!
A humanizmus érvényesülésének az igazságszolgáltatásban minden érző ember küzdő katonája lenne, ha a bátortalanság, a megalkuvás és a kényelemszeretet nem tartaná vissza az akcióba lépéstől. Azonban van egy ideiglenes rendelkezés, amely még a legmegalkuvóbbakat, a legbátortalanabbakat is irtózattal és indulattal tölti el. Ez a rögtönítélő bírósági rendelete (statárium), amelyet úgy látszik a kormány állandósítani törekszik, holott annak alkalmazásától, annak gyakorlati megvalósításától, még az igazságszolgáltatás legengedelmesebb közegei is borzongva idegenkednek.
   A Statáriális Bíróságnak, bármily sötét gazdasági, társadalmi, erkölcsi és világnézeti krízisek korszakát éljük is, ma semmi célja, indoka és aktualitása nincsen. A magyar életrendet, a társadalmi és erkölcsi rendet nem ez védi, sőt minden jogrendnek veszedelme, ha bármely bűncselekménynél sutba dobjuk a büntető törvénykönyv és perrendtartás rendelkezéseit, amelyek egyenlő jogokat biztosítanak a vádlottnak a vádlóval, amit a statárium kizár. A rögtönítélő eljárás gyors meneténél és a fellebbezés kizárásával fogva jusztic-mordokat tehet lehetővé, azonkívül elrettentő hatása sincs. Sem a bűncselekmények aránytalan szaporodása, sem más ok nem teszi szükségessé ezt a szörnyű, sommás igazságszolgáltatást. A statáriális rendelet minden érző emberben csak keserűséget támaszt és azt a látszatot kelti, hogy a fennálló törvények a társadalmi rendet biztosítani nem tudják, sőt a magyar állam erkölcsi presztízsét a külföldön veszélyezteti. Ezért a lelki felháborodás egész súlyával "kívánjuk a statáriális rendelet azonnali hatályon kívül helyezését".
   Halál a halálbüntetésre!
A csatlakozók aláírását kérjük.
Társadalmi Egyesületek Halálbüntetés Ellenes Szövetségének Statárium elleni Bizottsága."
A nyomtatvány aláírói között volt Vámbéry Rusztem, a Liga elnöke és Szimonidesz Lajos. A kiáltványt egy háromoldalas aláírásgyűjtő ív egészítette ki. Az aláírásgyűjtő akcióban részt vett József Attila⁵is, akinek gyűjtőívét 28-an írták alá, többek között Nagy Lajos, Gelléri Andor Endre, Németh László, Remenyik Zsigmond, Majoros István, Lányi Imre, Berény Róbert, Kmetty János, Farkas Antal, Molnár Ákos, Székely Ferenc és Berda József⁶.
   A több mint tízezer aláírást⁷ tartalmazó íveket a Magyar Hírlap július 28-i száma is közölte. Innen értesülhetünk arról, hogy: "a Halálbüntetés Ellenes Szövetség nevében Mellerné Miskolczy Eugénia, Szimonidesz Lajos, Illyés Gyula és József Attila a tízezer aláírással ellátott kérvényt az igazságügy-miniszternek kívánta átadni⁸, amelyben a statárium és a halálbüntetés megszüntetését kérik.⁹" A gyűjtőíveket végül is július 27-én Zsolt Béla és dr. Gál Jenő országgyűlési képviselő dr. Csopey Dénes kúriai bírónak, az Igazságügy-minisztérium Büntetőjogi Ügyosztály vezetőjének¹⁰ adta át.

A Halálbüntetés Ellenes Szövetség második röpirata

   A Szövetség a második röpiratát Sallai Imre és Fürst Sándor életének megmentése érdekében jelentette meg.
   1932. július 27-én, két nappal a két kommunista vezető kivégzése előtt a Seemann kávéházban gyülekeztek a Halálbüntetés Ellenes Szövetség tagjai, hogy elbírálják az előző napon József Attilától megrendelt röpirat tervezetet¹¹. A mintegy tizenöt nőből és nyolc férfiből álló csoport József Attila tervezetét fogadta el, Szimonidesz Lajos és Illyés Gyula kisebb módosításával¹².
   Illyés Gyula 1946-ban papírra vetett naplójegyzeteiben megrendítő sorokat olvashatunk a röpirat születésére vonatkozóan. Az íróra mély hatással volt a két halálra ítélt kommunista sorsa. Naplójegyzetében talán először olvashatunk őszintén arról, hogy valójában hogyan és mi módon született meg ez a nevezetes röpirat. Csak sajnálhatjuk, hogy József Attilától nem maradt fenn hasonló jellegű visszaemlékezés¹³! Olvassunk hát bele az író feljegyzéseibe:
„Sallai és Fürst halálra ítélésének lidérce még ma is a mellemben van. Este a Társadalmi Szemle szerkesztőségében találkoztunk. Tiltakozó kiáltványt adunk ki, ezt határoztuk. Madzsar, Schönstein, Sándor Pál, Haraszti a megszövegezést kettőnkre, József Attilára és rám bízták. Abban állapodtunk meg, még az éjjel mindketten írunk egyet, s hajnalban a legjobb részeket összeolvastuk (reggel már nyomdába kellett adni.) Mit írjunk bele? – kérdeztük – A szörnyűséget, hogy az ember embert halálba küldhet! – mondta Madzsar. Késő éjszakáig fogalmaztam föl-alá járkálva, majd egy-egy mondta idejére asztalhoz ülve. Alig írtam egy-két mondatot – az élmény annyira beburkolt, oly kevéssé engedett a „tárgy” fölé emelkednem. Nem annyira a feladatot, nem a megírandó oldalt láttam, hanem szüntelenül azt a halálra váró két embert a cellájukban. Lefeküdtem, hogy majd hajnalban folytatom. Alig félóra múlva ismét róttam fel-alá a szobát, mintha felettem lebegett volna a halál. Már túl voltam politikán, bajtársiasságon, eszmein. Már csak azt a két életet láttam, s valóban azt a szörnyűséget, hogy vannak emberek, akik el tudják tökélni, ki tudják mondani, s végre tudják hajtani annak a két életnek a kioltását. József társaságában már nyugodtabb voltam. Az ő fogalmazványát fogadtuk el, néhány betoldással és javítással. A Nádor utcában a nyomda felé haladtunkban írtuk, meg-megállva s a papirost a házfalakra nyomva. Hiába írtunk, Fürst és Sallai meghalt, Molnár René, a védőjük, elmondta utolsó óráikat. A rettenet azonmód maradt meg a szívemben. Semmit nem halványodott az évek során, mert a kiáltványért perbe fogtak bennünket, esztendőkig húzódtak a tárgyalások, s én minden kihallgatás alatt újraéltem az akkor belém sajdult nyomást. Mikor a kiáltványt fogalmaztuk, még csak két kommunistát akartam megmenteni. Épp, mert nem tudtam megmenteni őket, azért akartam most már mindenki mást ilyen helyzetből megmenteni. Az újra és újra feltépett seb és megújult fájdalom tett a halálbüntetés elvi ellenségévé is. Az igazához egyszerre csak odacsatlakozott a szív is…¹⁴.

   A „Dolgozó polgárok! Munkások! Gondolkozó emberek!” című röpirat, mely Neufeld Zoltán budapesti (Pannonia) nyomdájában készült, a kivégzés előtti nap reggelén jelent meg. Jobboldali negyedében fekete alapon, fehér vonalakkal rajzolt akasztott ember rajzát

1. BFL: VII. 5. c Budapesti Kir. Büntetőtörvényszék iratai. Büntetőperes iratok, kiemelt munkásmozgalmi perek, 1/1932-8592

eredetileg Dóczi György szigorló építészmérnök, grafikus¹⁵ készítette, a gyanú azonban Berény Róbert festőművészre terelődött.
A rendőrség a Budapesti Kir. Büntetőtörvényszék vizsgálóbírójának végzése¹⁶ értelmében

még aznap elkobozta a röplapok fellelhető példányait, és kihallgatta a kiadóját, Mellerné Miskolczy Eugéniát

. A feminista vezető úgy nyilatkozott a rendőrségen, hogy a 10.000 darab röplap kiadását csak szívességből vállalta. A röplap szerzőjeként Szimonidesz Lajos református lelkészt, József Attilát és Illyés Gyula írót nevezte meg.
Még aznap egy újabb ívet készítettek, melyen ez a szöveg állt: Alulírottak egyetértenek a Mellerné Miskolczy Eugénia által kiadott röplap tartalmával¹⁷. Az ívet Zsolt Béla és Berény Róbert írta alá, akit Szántó Judit és maga Dóczi György kért fel az ügy támogatására¹⁸. A költő élettársa naplójában a következőképpen emlékezik vissza a nevezetes nap eseményeire: „Tízezrek siettek aláírni a halálbüntetés elleni íveket, amiket mi vittünk szét a munkásokkal egyetemben. Majd Attilával ketten arra gondoltunk, hogy ha ezt a röpiratot nem személy szerint Illyés, József Attila, vagy Szimonidesz vagy Mellerné vállalja, hanem egységes kiállással az akkor haladó művészekkel, mint például Zsolt, Berényi, Kosztolányi, Márai, az ügy eredményesebb lenne. József Attila Zsoltot [Béla] kérte fel, aki vállalta. Én Dóczi Györggyel, a grafikussal, Kosztolányit, Márait¹⁹, Berényt vállaltuk. Aznap volt a kivégzés, de még kora délelőtt²⁰. Először Berény Róberthez mentünk. Berény Róbert jóformán azt sem tudta, hogy mit kívánunk tőle, olyan izgatottak voltunk és elkeseredettek. „Ha Attila bajban van – szólt Berény -, akkor ne is beszéljen nekem, vállalom, természetesen, hogy vállalom. Az első eredmény egy pillanatra elfeledtette velünk a szomorú eseményt.”²¹ Berény Róbert esetleges felelősségre vonása József Attilát aggodalommal töltötte el. Mikor Szántó Judit a még szigorló mérnökhallgatót, Dóczit Györgyöt, fiatalkorára való tekintettel igyekezett kimenteni a veszélyes helyzetből, a költő sejtette, hogy a röpiraton szereplő rajz elkészítésének gyanúja Berény Róbert festőművészre fog terelődni. A művész tehát szolidaritásból keveredett bele a röpirat szerzői ellen indított perbe, csakúgy, mint Zsolt Béla.
A rendkívül kiélezett politikai helyzetben veszélyes volt József Attilára nézve, hogy kiderül-e a tiltakozó röpirat megfogalmazásában való bűnrészessége. Ezért az első 1932. július 30-i – a Magy. Kir. Állami Rendőrség Budapesti Főkapitányságán tett – vallomásában óvatosan fogalmazott

. Ennek ellenére elismerte, hogy a röpcédula megszövegezésben részt vett, és annak első és második bekezdését ő fogalmazta meg. S bár valaki javított az ő szövegén, annak lényege azonban nem változott meg²². Azt is bevallotta, hogy őt és több írótársát kérték fel arra, hogy készítsenek el egy röpirat kéziratot, melynek témája a halálbüntetés elleni tiltakozás. Eredetileg több kézirat is készült különböző javításokkal, míg végül megszületett a kiadott röpcédula kézirata, melynek szövegezésében többen is részt vettek: Illyés Gyula banktisztviselő

, Szimonidesz Lajos író

, Zsolt Béla író

, Berény Róbert festő

és sok más olyan személy, aki számára ismeretlen volt. Ezért a Budapesti Kir. Büntető Törvényszék 1932. augusztus 4-én kelt vádiratában mind a négy vádlott ellen eljárást kezdeményezett. Dr. Polányi Aladár kir. főügyészhelyettes vádiratában megfogalmazott indokok szerint a röpirat elítélő kritikát tartalmaz, miszerint: „igazságtalan a halálbüntetés olyanokkal szemben, akik éheznek és a társadalmi berendezésnek megváltoztatását kívánják”, továbbá, hogy „a statáriális rendelet egyedül a kommunisták ellen irányul, ellenben más politikai eszmék hívei (szociáldemokraták, fasiszták, hitleristák stb.) szabadon adhatnak kifejezést elveiknek.”

A „Szimonidesz Lajos és társai” bűnügyben a Budapesti Kir. Törvényszék az 1932. szeptember 21-én tartott főtárgyalásán nem hozott ítéletet²³. A következő, 1933. január 11-én zajlott törvényszéki tárgyaláson József Attila vallomása alapján teljes mértékben bebizonyosodott, hogy a röpiratot ő készítette, és Szimonidesz Lajos²⁴ valamint Illyés Gyula²⁵ csak bizonyos értelmi és stiláris változtatásokat hajtottak végre rajta

.

Az 1933. február 22-i Budapesti Kir. Büntető Törvényszék főtárgyalásának jegyzőkönyve szerint

Méhes Ignác törvényszéki bíró álláspontja a következő volt a röpirat keletkezésére vonatkozóan: „A vádbeli röpiratot nemcsak Szimonidesz Lajos szövegezte meg, hanem többen. A főtárgyalás adatai szerint az eredeti kéziratot József Attila készítette. A 3. bekezdés első mondatát²⁶ Szimonidesz Lajos javította át úgy, ahogy megjelent, s javításokat eszközölt még Illyés Gyula is. Ezek a javítások azonban az eredeti kézirat lényegét kevéssé érintették… Nézetem szerint teljesen lényegtelen ilyen körülmények közt annak vizsgálata, hogy a megjelent röpiratnak melyik szavát, vagy melyik mondatát ki írta, mert az egészért mindegyik közreműködő felelős…” A tárgyalás eredményeként Szimonidesz Lajost 500 pengő pénzbüntetésre ítélték. József Attilát, arra való hivatkozással, hogy a röpiratban az általa megfogalmazott első és második bekezdésben foglaltak nem tartalmaznak bűncselekményt megvalósító tényállásokat, felmentették, csakúgy, mint Illyés Gyulát²⁷.

Az 1934. április 11-én lezajlott fellebbviteli tárgyalás eredménytelenül végződött a Budapesti Kir. Ítélőtáblán, mivel József Attila nem jelent meg a tárgyaláson. Az Ítélőtábla, arra való hivatkozással, hogy az ügyet valamennyi vádlottal szemben "egységesen" látja elbírálhatónak, elnapolta a tárgyalást, s egyúttal utasította a Magyar Kir. Államrendőrség Budapesti főkapitányát a költő lakhelyének felkutatására. A költő megkeresése érdekében 1934. május hó 11-én kiadott személyleírás, az egyik legérdekesebb dokumentuma a pernek.

Az 1934. november 8-án az Budapesti Kir. Itélőtáblán lezajlott fellebbviteli tárgyalás azonban, megváltoztatva az elsőfokú bíróság ítéletét, a költőt is bűnrészesnek találta, és 200 pengős pénzbírságra ítélte

. A büntetés végrehajtását azonban háromévi próbaidőre függesztették fel. A bíróság álláspontja azonban az volt, hogy: „… a vádbeli röpiratot egészében József Attila vádlott fogalmazta. Azon lényeges változtatást csak Szimonidesz Lajos eszközölt. Az ezen kívüli részért tehát József Attila, mint a röplap megfogalmazója, szellemi atyja felel, annál is inkább, mert az egész röplapnak egységes a tartalma, egységes az irányzata és gondolatmenete, állásfoglalás az ellen, hogy Magyarországon egyes bűncselekményekre statáriumot hirdettek ki… ”
1935. február 13-án a Magyar Kir. Kúriára került az ügy, ahol az eddig hozott ítéleteket helyben hagyták, kivéve a költőét. A Kir. Ítélőtábla József Attila büntetésének három évre való felfüggesztését megsemmisítette, tekintettel az 1931-ben hozott B. XI. 6418/1931. számú ítéletére, mely alapján József Attilát izgatás vétsége miatt 8 napi fogházra „jogerősen” ítélték el. A korábbi, ez ügyben – 10 éven belül hozott - jogerős ítélet, a Bn. 2 §. 2. pontja értelmében kizárta a büntetés felfüggesztését

.
A három évig húzódó per után, az 1935. március 22-én meghozott végzés József Attila ügyében végrehajthatónak és jogerősnek ítélte a Magyar Kir. Kúria döntését, melynek alapján a költőt 200 pengő bírságra ítélték

. A bírságot a költő a Feministák Egyesületének támogatásával tudta csak kifizetni.

Felhasznált levéltári források

1. BFL: VII. 5. c Budapesti Kir. Büntetőtörvényszék iratai. Büntetőperes iratok, kiemelt munkásmozgalmi perek, 1/1932-8592 (1-88 lap)

A mű közlése:

DOLGOZÓ POLGÁROK! MUNKÁSOK! GONDOLKOZÓ EMBEREK!

Sajtóvisszhang:

A HALÁLBÜNTETÉS ÉS A STATÁRIUM ELLEN

Szerda délelőtt a Halálbüntetés Ellenes Szövetség nevében Mellerné Miskolczy Eugénia, Szimonidesz Lajos, Illyés Gyula és József Attila tízezer aláírással ellátott kérvényt nyújtott be az igazságügy-miniszter részére, amelyben a statárium és a halálbüntetés megszüntetését kérik.
Az aláírások között szerepel: Bálint György, Berény Róbert, Berda József, Braun Róbert, Bródy Lili, Buza Barna, Csorba Géza, dr. Dénes István, ego, Fenyő György, dr Ferenczy Sándor, Fülöp Zsigmond, Füst Milán, Gelléri Andor Endre, dr Hermann Imre, Halász Ernő, Ignotus Pál, Illyés Gyula, József Attila, Kádár Béla, Kodolányi János, Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos, Kmetty János, Lakatos László, Lovászy Márton, Majoros István, Molnár Ákos, Márai Sándor, Nagy Lajos, Németh Andor, Pálóczy Horváth György, Rubin László, Remenyik Zsigmond, Siklós Ferenc, Sós Aladár, dr Supka Géza, Szántó Rudolf, Szimonidesz Lajos, Szegi Pál, Szabó Lőrinc, Tábori Pál, Zsolt Béla.

Magyar Hírlap 1932. júl. 28.

JÚLIUS 28-ÁN KEZDŐDÖTT

Genfben a nemzetközi világbéke-kongresszus, melynek előadói: Barbusse, Rolland, Einstein, Upton Sinclair, Don Passos, Sun-Vat-Sen özvegye és mások. A világ minden részéből küldtek csatlakozó iratokat a háborúellenes kongresszus vezetőségéhez. A fiatal magyar írók egy csoportja is küldött levelet a kongresszushoz. A nyilatkozatot többek között a következők írták alá: Fenyő László, Berda József, Fóthy János, Illyés Gyula, Szántó Rudolf, 'Bálint György, Bródy Lili, Kodolányi János, Ignotus Pál, József Attila, Sárközi György, Szabó Lőrinc, Zsolt Béla, Márai Sándor, Erdélyi József, Strém István.

Literatura 1932. aug.

ELFOGULTSÁGI KIFOGÁST EMELTEK A MÉHES-TANÁCS ELLEN A HALÁLBÜNTETÉS ELLENI RÖPIRAT PÖRÉBEN

A törvényszék az iratokat a táblához terjesztette elbírálás végett.

A kommunista szervezkedés címén statáriálisan halálraítélt és kivégzett Sallai és Fürst ügyének főtárgyalása előtt közvetlenül röpirat jelent meg, amely a halálbüntetés ellen tiltakozott. A röpirat szerzői Zsolt Béla, Illyés Gyula, József Attila, ismert írók és Szimonidesz Lajos, az ismert pap-író voltak. A röpiratot Berény Róbert rajzolóművész illusztrálta. A budapesti ügyészség a röpirat szerzői ellen nemzetgyalázás címén emelt vádat és a vádirat többek között a következőképpen szólt:
Budapesten a Neufeld-nyomdában előállított "Dolgozó polgárok! Munkások! Gondolkozó emberek!" című 1932. év július 28-án kiadott röpirat a rögtönítélő eljárás megszüntetése érdekében propagandát kezdeményez, és a következőket jelenti ki: "Nálunk még mindig akasztanak azért, mert az emberek nem bírják az éhséget, mert a társadalmi rend javítását vagy megváltoztatását kívánják. Ma kommunisták életét akarják kioltani, amikor a fasizmus, a hitlerizmus, a nemzeti radikalizmus, a bethlenizmus és a liberalizmus hívei szabadon vallhatják és terjeszthetik meggyőződéseiket. Ha így megy ez, holnap talán már más politika válhatik halálos veszedelemmé és mások kerüljenek akasztófára."
A továbbiakban az ügyészség megállapítja vádiratában, hogy a röpirat elítélően veszi kritika alá a statáriális eljárást, megállapítja azt, hogy igazságtalan a halálbüntetés olyanokkal szemben, akik éheznek és a társadalmi berendezés megváltoztatását kívánják. A röpirat azt állapítja meg, hogy a statáriális eljárás egyedül a kommunisták ellen irányul, ellenben más politikai eszmék hívei "szabadon" vallhatják meggyőződésüket. Az ügyészség szerint mindezek a megállapítások alkalmasak arra, hogy a magyar nemzet megbecsülését csorbítsák és hitelét sértsék. Mindezek alapján az ügyészség vádat emelt a röpirat szerzői ellen.
A törvényszék Méhes-tanácsa szerdára tűzte ki az ügy főtárgyalását. És a tárgyalótermet zsúfolásig megtöltő közönség előtt nyitotta meg a tárgyalást Méhes elnök. Berény Róbert nem jelent meg a tárgyaláson, amiért az ügyészség úgy határozott, hogy az ő ügyét elkülönítik. A vádlottak személyi adatainak fölvétele és a vádindítvány ismertetése után Zsolt Béla védője fölállott és a következő előterjesztést tette:
Ez a röpirat közvetlenül a Sallai és Fürst-féle statáriális tárgyalás előtt jelent meg. A fölöttük ítélkező statáriális bíróságnak Töreky Géza volt az elnöke és tanácstagjai között ott volt Méhes Ignác törvényszéki bíró is, a mostani tanács elnöke. Amikor a Sallai és Fürst-ügy statáriális tárgyalását kitűzték, úgy Töreky, mint Méhes bírók szabadságon voltak és köztudomású, hogy a fönnálló jogszabályok szerint ők sem rendeletre, sem utasításra nem szakíthatták meg szabadságukat, hanem önként vállalták a statáriális tanácsban való részvételüket²⁸.
Ebből nyilvánvalóan következik, hogy úgy Töreky, mint Méhes meggyőződéses hívei a halálbüntetésnek. Ilyenformán az a meggyőződésem, hogy Töreky és Méhes bíró urak nem lehetnek abban a helyzetben, hogy a halálbüntetés elleni ligák bármely megnyilatkozása ügyében elfogulatlan ítéletet mondhassanak. Ezért minden gondolkodó ember lelkiismeretességére apellálok és kérem a Méhes-tanács elnökét és tagjait, tegyék mérlegelés tárgyává azt, hogy nem érzik-e magukban ennek az ügynek az elbírálásánál az elfogultságukat. Kérem, tegyék lelkiismeretükkel megfontolás tárgyává ezt az előterjesztésemet, mert nekem az a meggyőződésem, hogy a tanács tagjai aggályosnak tartják ennek az ügynek az elbírálását.
Az előterjesztés után Méhes tanácselnök és bírótársai visszavonultak tanácskozásra, majd néhány perc múlva Méhes elnök bejelentette, hogy az elfogultsági kifogás elbírálását döntés céljából a táblához terjeszti föl.
Ezután a tárgyalást elnapolták.

Népszava 1932. szept. 22.

KÜLÖNÖS ELFOGULTSÁGI KIFOGÁS EGY NEMZETGYALÁZÁSI PÖRBEN

Négy író a bíróság előtt a statáriális röpirat miatt

( Saját tudósítónktól.) Igen érdekes nemzetgyalázási perben tartott ma tárgyalást a büntetőtörvényszék Méhes Ignác dr. törvényszéki bíró elnöklése mellett. A per vádlottjai Szimonidesz Lajos nyugalmazott evangélikus lelkész, író, Illés Gyula biztosítási tisztviselő és író, József Attila író, Zsolt Béla író és hírlapíró, valamint" Berényi Róbert festőművész, akik ellen az ügyészség a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség címén emelt vádat. A bűnös cselekményt az ügyészség szerint sajtó útján követték el, mint az ez év július 28-án megjelent „Dolgozó Polgárok, Munkások, Gondolkodó Emberek!” című röpirat szerzői. A röpiratban a rögtönítélő eljárás megszüntetése érdekében kezdeményeztek propagandát és éles kritika tárgyává tették a statáriális eljárást.
A tárgyalás iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg, és amikor Méhes elnök megnyitotta a tárgyalást, már zsúfolásig tele volt a hatalmas terem. A vádlottak közül Berényi Róbert nem jelen meg, az ő ügyét elkülönítették. Az elnök személyi viszonyokra vonatkozóan hallgatta ki a megjelent négy vádlottat, majd a vádiratot ismertették. Ennek megtörténte után felállt Bartha Gyula dr. Zsolt Béla védője és a következő előterjesztést tette:
- A Sallai és Fürst-féle statáriális tárgyalás előtt jelent meg a röpirat, amelyről a mostani perben szó van. A statáriális bíróság elnökeként Töreky Géza dr. szerepelt és a tanács tagjai között ült többek közt a mostani tárgyalás elnöke, Méhes Ignác dr. is. Mindketten szabadságidejüket töltötték akkor, amikor a statáriális eljárás Sallaiék ügyében megindult és szabadságukat félbeszakítva jöttek vissza Budapestre. A fennálló jogszabályok tiltják annak a feltételezését, hogy utasításra vagy rendeletre jöttek volna vissza Budapestre. Tudomásul kell venni tehát, hogy önként szakították félbe szabadságukat, hogy részt vehessenek az ügy elintézésében.
- Akkor tehát, amikor e tény szerint úgy Töreky Géza őméltósága, mint Méhes Ignác dr., a mostani főtárgyalási elnökúr ilyen meggyőződéses hívei a halálbüntetésnek, nem is lehetnek elfogulatlanok azzal a teóriával szemben, amelyet a halálbüntetés elleni liga magáénak vall és amelyről a röpiratban szó van. Minden gondolkodó ember lelkiismeretére apellálok, amikor a mélyen tisztelt elnök úrhoz és a tanács tagjaihoz intézem azt a kérdést, hogy nem érzik-e magukban saját elfogultságukat. Kérem, hogy bírói és emberi lelkiismeretükkel tegyék megfontolás tárgyává előterjesztésemet és meggyőződésem, hogy a tanács aggályát fogja kifejezni saját elfogulatlanságával szemben.
A váratlan előterjesztést látható meglepetéssel fogadta mindenki a tárgyalóteremben. Méhes elnök bírótársaival tanácskozásra vonult vissza. Alig telt el néhány perc, újra bevonult a bíróság s az elnök közölte, hogy a védő, előterjesztését a királyi táblához fogják felterjeszteni s annak döntéseig a tárgyalást elnapolják.

8 Órai Újság 1932. szept. 22.

ELFOGULTSÁGI KIFOGÁS SZIMONIDESZÉK

NEMZETGYALÁZÁSI BŰNPERÉBEN

A büntetőtörvényszék Méhes-tanácsa ma délelőttre tűzte ki Szimonidesz Lajos evangélikus lelkész, Illés Gyula tisztviselő, József Attila és Zsolt Béla író, valamint Berény Róbert festőművész sajtó útján elkövetett nemzetgyalázási bűnpörének tárgyalását.
A főtárgyalás megnyitása után az egyik védő elfogultsági kifogást terjesztett elő a Méhes-tanács ellen, arra való hivatkozással, hogy Töreky törvényszéki elnök és Méhes tanácselnök többször kijelentették, hogy küzdenek a halálbüntetés megszüntetése ellen. Már pedig a röpirat a halálbüntetés ellen küzdő liga propagandairata volt. A bíróság az elfogultsági indítványt elbírálás végett a Kúriához terjeszti fel és ezért a tárgyalást elnapolta.

Új Nemzedék 1932. szept. 22.

A HALÁLBŰNTETÉS ELLEN

adtak ki röpiratot Sallai és Fürst elvtársak kivégzése előtti napon Zsolt Béla és Szimonidesz Lajos írók, József Attila és Illyés Gyula költők. A röpiratot Berény Róbert rajzoló művész illusztrálta. A burzsoáziának persze nem esett ínyére, hogy tízesztendős uralmának főművét, a kommunista-akasztást, még az olyan kispolgári intellektuelek, mint a fentnevezett irodalmárok - köztük egy pap is, Szimonidesz - sem tudták szó nélkül lenyelni. Az ügyészség rátette kezét a röpiratra és vádat emelt nemzetgyalázás címén a röpirat aláírói ellen. A vádiratból a Népszava a következőket idézi:
"Budapesten, a Neufeld-nyomdában előállított "Dolgozó polgárok! Munkások! Gondolkozó emberek!" című 1932. július 28-án kiadott röpirat a rögtönítélő eljárás megszüntetése érdekében propagandát kezdeményez, és a következőket jelenti ki:
"Nálunk még mindig akasztanak azért, mert az emberek nem bírják az éhséget, mert a társadalmi rend javítását vagy megváltoztatását kívánják. Ma kommunisták életét akarják kioltani, amikor a fasizmus, a hitlerizmus, a nemzeti radikalizmus, a bethlenizmus és a liberalizmus hívei szabadon vallhatják és terjeszthetik Meggyőződésüket. Ha így megy ez, holnap talán már más politika válhatik halálos veszedelemmé és mások kerülhetnek akasztófára. "
A továbbiakban az ügyészség megállapítja vádiratában, hogy a röpirat elítélően veszi kritika alá a statáriális eljárást, megállapítja azt, hogy igazságtalan", a halálbüntetés olyanokkal szemben, akik éheznek és a társadalmi berendezés megváltoztatását kívánják. A röpirat azt állapítja meg, hogy a statáriális eljárás egyedül a kommunisták ellen irányul, ellenben más politikai eszmék hívei szabadon vallhatják meggyőződésüket. "
A tárgyalást szeptember 21-én kezdte meg a Méhes-tanács. Mielőtt azonban a kihallgatásokat megkezdhették volna, Zsolt Béla védője elfogultsági kifogást emelt Méhes elnök ellen azért, mert az egyike volt azon bíráknak, akik a Sallai-Fürst "per" letárgyalására önként vállalkoztak, ami azt jelenti, hogy Méhes meggyőződéses híve a halálbüntetésnek.
Az osztálybíróság kellemetlen helyzetbe kerülvén, a válaszadás elől úgy menekedett meg, hogy az ügyet döntés végett a táblához terjesztette fel.

Sarló és Kalapács (Moszkva) 1932. okt.-nov.

KIK ÍRTÁK A HALÁLBŰNTETÉS ELLENI

RÖPIRATOT?

A büntetőtörvényszék Méhes-tanácsa néhány hónappal ezelőtt tűzött ki tárgyalást Szimonidesz Lajos, nyugalmazott evangélikus lelkész, Illés Gyula biztosítási tisztviselő, József Attila és Zsolt Béla írók, valamint Berényi Róbert festő ügyében, akik ellen az ügyészség a magyar állam és nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség címén emelt vádat. A vád szerint ugyanis a vádlottak "Dolgozó polgárok, munkások, gondolkodó emberek" címen a statáriális kivégzések alkalmával röpiratot írtak, amelyben a rögtönítélő eljárást támadták helyenként egész bolsevista hangnemben. Az első tárgyaláson a védelem elfogultsági kifogást jelentett be a Méhes-tanács ellen azzal az indoklással, hogy Töreky Géza dr., a tanács elnöke, szabadságát megszakítva érkezett vissza annakidején a statáriális tárgyalásokra s úgy róla, mint Méhes Ignác dr. bíróról feltehető, hogy meggyőződéses hívei működésük alapján a halálbüntetésnek. A törvényszék az iratokat felküldte az ítélőtáblára, amely azonban elutasította a kifogást. Ilyen előzmények után szerdán volt újabb tárgyalás az ügyben, amikor a vádlottak azzal védekeztek, hogy a szöveget nem ők írták, ők csak elvileg jelentették ki, hogy ellenségei a halálbüntetésnek. A vádlottak kihallgatása után a törvényszék több tanú kihallgatását látta szükségesnek, akiket megidézett a legközelebbi tárgyalásra, többek között a röpiratot előállító nyomda tulajdonosát is. A tárgyalás folytatását Méhes Ignác dr. tanácselnök február l-ére tűzte ki.

Magyarság 1933. jan. 12.

ÍRÓK NEMZETGYALÁZÁSI PERE

Szerdán délelőtt a büntetőtörvényszék Méhes-tanácsa egy nemzetgyalázási perben tartott főtárgyalást. A vádlottak Szimonidesz Lajos ny. evangélikus lelkész, Illés Gyula biztosítási tisztviselő, József Attila és Zsolt Béla írók és Berényi Róbert festőművész" akik ellen azért emelt vádat a királyi ügyészség, mert július végén "Dolgozó polgárok, munkások, gondolkodó emberek" címmel egy röpiratot szerkesztettek. Szimonidesz Lajos tagadta bűnösségét s azt adta elő, hogy a röpirat szövegét ő annakidején átszövegezte, mert annak tartalma nem felelt meg a felfogásának. Illés Gyula kijelentette, hogy nem olvasta a röpiratot és csak stiláris módosítást eszközölt rajta. József Attila tagadta bűnösségét, csak konceptust küldött egy kávéházba, ahol összegyűltek a halálbüntetés ellen megszervezendő propaganda érdekében, amelyen ő nem vett részt. Zsolt Béla azt állította, hogy nem volt jelen a megbeszélésen és csak a rendőrségen látta először a röpiratot. Így annak tartalmához nem is járulhatott hozzá. Hasonlóképpen tagadta bűnösségét Berényi Róbert is. A védelem által kért bizonyítás kiegészítését a bíróság elrendelte és a tárgyalás folytatását február l-re halasztotta.

Újság 1933. jan. 12.

MAGYAR KÖLTŐ 1933-BAN

A magyar költő felállt a vádlottak padján, ahová az a kompromittáló vád ültette, hogy tiltakozott két emberélet hatósági kioltása ellen. Tisztelettudóan megállt a büntetőtanács elnöke előtt és csendesen válaszolt a feladott kérdésekre.
- Mennyi a havi jövedelme? -érdeklődött az elnök.
- Nyolcvan pengő - felelt a költő, és nem túlzott.
- A rendőrség előtt tett vallomásában azt mondta, hogy havi jövedelme százötven pengő.
- Azóta változás állott be jövedelmemben. Most nyolcvan pengőt keresek havonta - mondta a költő, és az elnök ezután más témára tért át.
Valóban nyolcvan pengőt keres havonta a magyar költő, aki több költőtársával együtt ült a vádlottak padján. A legértékesebb fiatal magyar költők közé tartozik, új tartalmak új hangokon szólalnak meg verseiben, maradandó értékeket termel a magyar irodalomnak. Versei erőben és finomságokban gazdagok. Magánélet - inkább egyszerűnek mondható, ami érthető is, jövedelmére való tekintettel. Túlzott fényűzésre nem igen telik neki, könyveket ritkán vásárolhat, de azért élete nem ment minden luxustól. Hír szerint a téli idényben egyszer-kétszer hetenként befűt a lakásában. Munkának szentelt élete harmonikus egyoldalúságát ritkán zavarják meg külső események. Csak néha állnak be kisebb változások életében, mint például jövedelmének módosulása százötvenről nyolcvan pengőre. Más magyar költők is élnek így. Egyesek jövedelmét talán még szűkebb keretek közé szorította a világgazdasági válság, mely hazánkban is érezteti hatását. Általában mindenütt rosszak a viszonyok, Amerikában már csak hetvenöt milliomos van, szegény Ford kénytelen leépíteni, magyar grófok kénytelenek leállítani versenyautóikat. Mindenesetre már túl vagyunk a mélyponton és remélhető, hogy a magyar költő havi keresete rövidesen nyolcvanhat pengő harminc fillérre emelkedik.
Addig a magyar költő csendben él és költ, szépen beosztja a nyolcvan pengőt, és időnként leül a vádlottak padjára. Mit is tehetne egyebet'? Nehéz időket élünk, kérem szépen, mindenkinek áldozatokat kell hoznia, kérem szépen, redukálni kell az igényeket, kérem szépen, százötven pengő mínusz hetven pengő, egyszer egy rendőrségi kihallgatás, egyszer egy kis főtárgyalás, közbe-közbe egy-egy kis remekmű mit akar még a magyar költő? Húzza meg magát, Üljön szerényen az Íróasztal mellett és a vádlottak padján, és feleljen tisztelettudóan az elnök kérdéseire.

A Toll 1933. jan. 31.

Bálint György

A HALÁLBÜNTETÉS ELLENI RÖPIRAT

Ismeretes, hogy a törvényszék Méhes-tanácsa már több ízben tárgyalta azt a pört, amelyet a halálbüntetés ellen kiadott röpirat miatt indítottak Szimonidesz Lajos evangélikus pap, Zsolt Béla, Illyés Gyula és József Attila -ismert írók és költők, valamint Berény Róbert festőművész ellen. Az ügyészség a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség címén emelt ellenük vádat, mert a röpiratban követelték a rögtönítélő eljárás megszüntetését. A szerdai folytatólagos tárgyaláson két tanút hallgattak ki a röpirat kiadásának körülményeire vonatkozóan, majd a tárgyalást megint elnapolták.

Népszava 1933. febr. 16.

ÍTÉLET A STATÁRIUM-ELLENES RÖPIRAT ÜGYÉBEN

A büntetőtörvényszék Méhes-tanácsa ma folytatta annak az érdekes nemzetgyalázási pernek tárgyalását, melynek vádlottjai Szimonidesz Lajos nyug. evangélikus lelkész, Zsolt Béla, Illyés Gyula és József Attila írók, valamint Berény Róbert festőművész voltak.
Ellenük az ügyészség sajtó útján elkövetett, a magyar állam és nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség címén adott ki vádiratot, mert a múlt év júliusában "Dolgozó polgárok, munkások, gondolkodó emberek" címen röpiratot szerkesztettek és adtak ki. A röpiratban propagandát kezdeményeztek a rögtönítélő eljárás megszüntetése érdekében. Több ízben tartott tárgyalás után ma a bíróság Szőke Sándor dr. ügyvédet hallgatta ki tanúként, aki vallotta, hogy látta egy alkalommal, amikor Szimonidesz a röpirat kéziratába belejavított. A perbeszéd elhangzása után a bíróság meghozta az ítéletet, és bűnösnek mondotta ki Szimonidesz Lajos ny. evangélikus lelkészt nemzetgyalázásban és ezért 500 pengő pénzbüntetésre ítélte. A többi vádlottat az ellenük emelt vád alól fölmentette a törvényszék. Az ítélet jogerős.

Esti Kurir 1933. febr. 23.

SZIMONIDESZ LAJOST ELÍTÉLTÉK AZ ÍRÓK NEMZETGYALÁZÁSI PÖRÉBEN

A büntetőtörvényszék Méhes-tanácsa szerdán folytatta annak a nemzetgyalázási pörnek a tárgyalását, amelynek vádlottjai Szimonidesz Lajos nyugalmazott evangélikus lelkész, Zsolt Béla, Illyés Gyula, József Attila írók, valamint Berényi Róbert festő voltak. A vád szerint "Dolgozó polgárok! Munkások! Gondolkozó emberek!" címen a vádlottak röpiratot szerkesztettek a statárium ellenes propaganda céljára s abban a magyar állam és nemzet megbecsülése ellen irányuló vétséget kimerítő módon foglaltak állást. Több folytatólagos tárgyalás után szerdán Szőke Sándor dr. ügyvéd tett tanúvallomást, aki elmondotta, hogy látta egy alkalommal, amikor Szimonidesz belejavított a röpirat kéziratába. A pörbeszédek elhangzása után Méhes tanácselnök kihirdette a törvényszék ítéletét, amelyben bűnösnek mondotta ki Szimonidesz Lajost és 500 pengő pénzbüntetésre ítélte, míg a többi vádlottat bizonyítékok hiányában felmentette az ellenük emelt vád alól. Az ítélet ellen fellebbeztek

Magyarság 1933. febr. 23.

CSAK SZIMONIDESZ LAJOS LELKÉSZT ÍTÉLTÉK EL NEMZETRÁGALMAZÁSÉRT
PÉNZBÜNTETÉSRE

Az ügyészség nemzetrágalmazás címén vádat emelt Szimonidesz Lajos evangélikus lelkész, Zsolt Béla, Illyés Gyula és József Attila írók, valamint Berény Róbert festőművész ellen, mert a vád szerint "Dolgozó polgárok, munkások, gondolkozó emberek" címmel röpiratot szerkesztettek, ebben a röpiratban propagandát kezdeményeztek a rögtönítélő bíráskodás ellen és többek között azt írták, hogy Magyarországon halállal bűntetik az éhséget. Több tárgyalás tartott a büntetőtörvényszék Méhes-tanácsa ebben az ügyben. Tanúkat hallgattak ki, majd szerdán folytatták a tárgyalást. Szőke Sándor dr. ügyvéd tanú vallomásában elmondotta, hogy a Seemann-kávéházban látta, amikor Szimonidesz Lajos egy szakaszt írt be a szövegbe. Czobor Miklós dr. ügyészségi alelnök mondotta el vádbeszédét, amelyben a vádlottak megbüntetését kérte. Hangoztatta, hogy bizonyítottnak látja valamennyi vádlottal szemben a vádat. Vámbéry Rusztem dr. ügyvéd, Szimonidesz védője, majd Rubin László dr. Illyés Gyula védője védence felmentését kérte. A többi vádlott védői azt hangoztatták, hogy nincs bizonyíték arra, hogy védenceik a röpirat megfogalmazásában résztvettek és ők is felmentő ítéletet kértek.
A törvényszék ítélete szerint Szimonidesz Lajos bűnös a nemzetrágalmazás vétségében és ezért ötszáz pengő pénzbüntetésre ítéli. A többi vádlottat a törvényszék bizonyíték hiányában felmenti. Az ítélet ellen az ügyészség fellebbezést jelentett be, de fellebbezett Szimonidesz Lajos és védője is.

Újság 1933. febr. 23.

Irodalomjegyzék

József Attila művei

1. József Attila összes művei. (sajtó alá rend.: Szabolcsi Miklós) III. kötet. Cikkek, tanulmányok, vázlatok.(Akadémia Kiadó, Bp., 1958. 468. old.)

Irodalom József Attiláról

2.      Illyés Gyula: Naplójegyzetek 1946-1960. (Szépirodalmi Kiadó, Bp., 1987. 10. old.)
3.     Tasi József: József Attila útjain. [Tanulmányok. Szerk.: Szabolcsi Miklós és Erdődy Edit] (Kossuth Kiadó, Bp., 1980.          160-161. old.)
4.      Tasi József: József Attila könyvtára és más tanulmányok. (Ecriture Kiadó, Bp., 1996. 231. old.)
5.      Tasi József: József Attila könyvtára. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1976. 3. sz. 378-401. old.)
6.      Tasi József: Fenyő László- Szántó Judit – József Attila. (Tiszatáj, 1980. november 57-61. old.)
7.     Tasi József: József Attila és a Halálbüntetés Ellenes Szövetség. (Párttörténeti Közlemények. 1980. április 90-110.              old.)
8.      Ignotus: Csipkerózsika (Haladás, 1947. augusztus 14. – 1948. szeptember 16.) és Ignotus: Csipkerózsika [Sajtó alá              rend.: Nagy Csaba](Múzsák Kiadó, Bp., 1989. 290. old.)
9.      Szántó Judit: József Attila és Victor Hugo. [A Petőfi Irodalmi Múzeum évkönyve 1962.] (Bp., 1962.. 107-109. old.)              Adalék a Sallai – Fürst röpirat keletkezéséhez: 78
10.    Szántó Judit: József Attiláról. (közzétette: Vértes György.) (Kritika, 1972. augusztus 8. old.)
11.    Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés. [sajtó alá rend., előszó és jegyz.: Murányi Gábor.] (Múzsák Könyvkiadó –             Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp., 1986. 133-135. old.) (Irodalmi Múzeum)
12.     Szántó Judit: József Attila és Victor Hugo. [A Petőfi Irodalmi Múzeum évkönyve 1962.] (Bp., 1962.. 107-109. old.)            Adalék a Sallai – Fürst röpirat keletkezéséhez: 78
13.     Kőműves Imre: Emlékszem rá. József Attila emlékkönyv (szerk.: Szabolcsi Miklós) (Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp.,            1957. 422. old)
14.    „A halálbüntetés elleni röpirat”. 1932. július 26. Sallai Imre és Fürst Sándor kivégzése ellen. (Neufeld Z., Pannónia            ny. Bp., 1932.)
15.     Reguli Ernő: Írások József Attiláról (Irodalomtörténeti Közlemények, 1955. 2. szám. 233-270. old.)
16.     Rejtő István: József Attila perei (Irodalomtörténet, 1952. 3-4. szám. 460-463. old.)
17.     Társadalmi Egyesületek Halálbüntetés Ellenes Szövetségének Statárium Elleni Bizottsága. (megszólítás): Emberek!                   (Népszabadság, 1973. március 25.)
18.     Társadalmi Egyesületek Halálbüntetés Ellenes Szövetségének Statárium Elleni Bizottsága. (megszólítás): Dolgozó                        polgárok! Munkások! Gondolkozó emberek! (Népszabadság, 1973. március 25.)
19.     Pásztor József, M: József Attila Sallai és Fürst megmentéséért. [A költő két röpirata a statárium ellen.]                               (Népszabadság, 1973. március 25. 71. sz. mell. 7. old.)
20.     József Attila emlékkönyv. (sajtó alá rend., szerk.: Szabolcsi Miklós) Sollner László: József Attila a                                       munkásmozgalomban. (Szépirodalmi Kiadó, Bp., 1957. 278-281. old.) és Müller Lajos: Küzdtünk együtt a                        forradalomért. Emlékek és gondolatok József Attiláról. (Szépirodalmi Kiadó, Bp., 1957. 281-289. old.)
21.      József Attila bibliográfia. (összeállította: Reguli Ernő) (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Bp., 1975. 319. old.)
22.     Szép Szó: József Attila emlékszám. 1938. József Attiláról az ügyvédje. Melléky Kornél dr. - Hasonmás kiadás.                (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987. 115-117. old.)
23.      Domokos István: Sallai István és Fürst Sándor pere (Bp., 1962)
24.      Balla Aladárné: Sallai Imre és Fürst Sándor élete és mártírhalála. (Szikra, Bp.160-166. old.)
25.     Dr. Domokos József: Kivételes hatalom és rögtönbíráskodás a Horthy-uralom alatt. (Hozzászólás a Sallai-Fürst                ügyhöz) (Bp., 1946.)
26.      Friss Istvánné: A KMP harca 1929 októberétől 1930 augusztusáig. (Bp., 1955.)
27.      Márai Sándor: Nyári nap.(novella) (Újság, 1933. május 7.)
28.     És ámulok, hogy elmúlok. József Attila iratok. (összeállította, bev.: Varga Katalin.) (Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp.,                2005. 208. old.)

A per rövid kronológiája:

- Matuska Szilveszter 1931. szeptember 12-éről 13-ára virradó éjszakán robbantásos merényletet követett el a biatorbágyi vasúti hídon.
- A kormány 1931. szeptember 19-én kihirdette a statáriumot.
- 1932. május 31-én a Feministák Egyesülete és a Bartha Miklós Társaság kezdeményezésével létrejött a Társadalmi Egyesületek Halálbüntetés Ellenes Szövetsége.
- 1932. július l5-én a horthysta rendőrség elfogta Sallai Imrét és Fürst Sándort, az illegális KMP két vezetőjét.
- 1932. július 20-21-én megjelent a halálbüntetés és a statárium elleni tiltakozás jegyében a Társadalmi Egyesületek Halálbüntetés Ellenes Szövetségének első röpirata az aláírásgyűjtő ívekkel.
- 1932. július 27-én, két nappal Sallai Imre és Fürst Sándor kivégzése előtt a Seemann kávéházban gyülekeztek a Halálbüntetés Ellenes Szövetség tagjai, hogy elbírálják a József Attilától megrendelt röpirat tervezetet.
- 1932. július 28-án megjelent A „Dolgozó polgárok! Munkások! Gondolkozó emberek!” című röpirat
- 1932. július 28-án a vizsgálóbíró a Királyi Ügyészség részéről az 1921. évi III. tc. 7. §.-ának I. bekezdésére hivatkozva elrendelte a röpirat lefoglalását és kihallgatta a röpirat kiadóját, Mellerné Miskolczy Eugéniát. [A vonatkozó törvénycikk bekezdése a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétség ismérveit tünteti fel.]
- 1932. július 29-én kivégezték Fürst Sándort és Sallai Imrét
- 1932. július 30-án először hallgatták ki József Attilát a Magyar Kir. Állami Rendőrség Budapesti Főkapitányságán.
- A Budapesti Kir. Büntető Törvényszék 1932. augusztus 4-én kelt vádiratában mind a négy vádlott ellen eljárást kezdeményezett.
- A „Szimonidesz Lajos és társai” bűnügyben a Budapesti Kir. Törvényszék az 1932. szeptember 21-én tartott első főtárgyalásán nem hozott ítéletet
- 1933. január 11-én zajlott második törvényszéki főtárgyaláson József Attila vallomása alapján teljes mértékben bebizonyosodott, hogy a röpiratot ő készítette
- Az 1933. február 22-i Budapesti Kir. Büntető Törvényszék főtárgyalása. A tárgyalás eredményeként végül is Szimonidesz Lajost 500 pengő pénzbüntetésre ítélték, József Attilát pedig és Illyés Gyulát felmentették.
- Az 1934. november 8-án a Budapesti Kir. Ítélőtáblán lezajlott fellebbviteli tárgyalás megváltoztatva az elsőfokú bíróság ítéletét, a költőt bűnrészesnek találta, és 200 pengős pénzbírságra ítélte. A büntetés végrehajtását azonban háromévi próbaidőre függesztette fel.
- 1935. február 13-án a Magyar Kir. Kúriára került az ügy, ahol az eddig hozott ítéleteket helyben hagyták, kivéve a költőét. A Kir. Ítélőtábla József Attila büntetésének három évre való felfüggesztését megsemmisítették.
- A három évig húzódó per után, az 1935. március 22-én meghozott végzés József Attila ügyében végrehajthatónak és jogerősnek ítélte a Magyar Kir. Kúria döntését, mely a költőt 200 pengő bírságra ítélte.

Az ügyben érintett törvények, rendeletek, paragrafusok

1912. LXIII. törvénycikk

A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről

I. Fejezet

Kivételes hatalom

1. §. Háború idején, sőt ha szükséges, már a háború fenyegető veszélyének okából elrendelt katonai előkészületek esetében is, a minisztérium valamennyi tagjának felelőssége mellett az ebben a törvényben meghatározott kivételes hatalmat a szükség mértékéhez képest igénybe veheti.
A kivételes hatalom a háború befejezésével megszűnik. Ugyanakkor hatályon kívül kell helyezni a kivételes hatalom alapján tett intézkedéseket, ha hatályukat a minisztérium már előbb nem szüntette meg.
Ha a háború a kivételes hatalom alapján tett első intézkedéstől számított négy hónapon belül nem tört ki, a kivételes hatalom alapján tett intézkedéseket hatályon kívül kell helyezni, hacsak fenntartásukhoz az országgyűlés hozzá nem járul.
A hozzájárulás kérdésében az országgyűlés mindkét háza vita nélkül határoz, ha a kormány, hivatkozással az államérdekre, a vita mellőzését kívánja.
Ha a háború fenyegető veszélye megszűnt, a kivételes hatalom alapján tett intézkedéseket a katonai előkészületek megszűnésével hatályon kívül kell helyezni.

Forrás:
1. Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1912. évi törvénycikkek. Millenniumi emlékkiadás. Szerk.: dr. Márkus Dezső és dr. Térfi Gyula (Franklin Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, Bp., 1913. old. 691-692. old.)

1914. évi XIV. tc.

A sajtóról

III. Fejezet

Sajtójogi felelősség

33. § A sajtó útján elkövetett bűntett, vétség vagy kihágás miatt elsősorban a szerző felelős.
Szerzőként kell büntetni azt is, aki a sajtóterméket büntető törvénybe ütköző tartalommal megrendelte, úgyszintén azt, aki a sajtótermék büntető törvénybe ütköző tartalmának megírására vagy egyéb megalkotására a szerzőt reábírta. A szerkesztő, kiadó és a nyomda- vagy más többszörösítő vállalat tulajdonosa azonban ily esetben is csak a 34-36. §-ok értelmében felelős.
Azt, aki az előbbi két bekezdés valamelyik rendelkezése alá esik, nem mentesíti a sajtójogi felelősség alól az a körülmény, hogy szerzőül másvalakit jelöltek meg, vagy hogy a szerzőséget másvalaki vállalta el.

Forrás:
1. Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1914. évi törvénycikkek. Millenniumi emlékkiadás. Szerk.: dr. Márkus Dezső és dr. Térfi Gyula (Franklin Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, Bp., 1915. old. 340. old.)

1921. évi III. törvénycikk
Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről

1. Az állami és társadalmi rend felforgatására vagy megsemmisítésére irányuló bűntettek és vétségek

1. § Aki az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez vagy vezet, bűntettet követ el és öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő.
Aki ily mozgalomban vagy szervezkedésben tevékenyen részt vesz, úgy - szintén, aki ily mozgalmat vagy szervezkedést előmozdít, vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal büntetendő.
A kezdeményezők és vezetők büntetése tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyház, a többi résztvevőké és előmozdítóké pedig öt évig terjedhető börtön, ha a mozgalom vagy szervezkedés céljára nagyobb mennyiségű fegyvert, lőszert, robbanó- vagy az emberi élet kioltására alkalmas más szert vagy anyagot szereztek be, amennyiben erről tudtak, vagy azt kellő gondosság mellett előre láthatták volna.

2. § Aki az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalommal vagy szervezkedéssel összefüggően és annak céljára bűntettet vagy vétséget követ el, annak büntetése:
1. halál, ha a bűntettre a törvény halálbüntetést állapít meg;
2. életfogytig tartó fegyház, ha a bűntettre a törvény tíz évet meghaladó szabadságvesztés büntetést állapít meg;
3. tíztől tizenöt évig terjedhető fegyház, ha a bűntettre a törvény tíz évnél enyhébb vagy legfeljebb tízévi szabadságvesztés büntetést állapít meg;
4. tíz évig terjedhető fegyház, ha a cselekmény a törvény szerint vétség.
Ugyane büntetés alá esnek az előbbi bekezdésben említett mozgalom vagy szervezkedés kezdeményezői és vezetői, az említett mozgalom vagy szervezkedés többi résztvevői és előmozdítói pedig az előbbi bekezdés 1. és 2. pontjának esetében öt évig terjedhető börtönnel, 3. és 4. pontjának esetében pedig öt évig terjedhető fogházzal büntetendők, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetéséről előzetesen tudtak, vagy azt kellő gondosság mellett előre láthatták volna. [1931. IX. 19-én hirdették ki a statáriumot]

3. § Aki az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalomról vagy szervezkedésről hitelt érdemlő tudomást szerez és erről a hatóságnak, mihelyt lehetséges, jelentést nem tesz, az, amennyiben részesség nem terheli, vétség miatt egy évig terjedhető fogházzal büntetendő.

2. A magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló bűntettek és vétségek

7. § . 1. bekezdése: Aki olyan valótlan tényt állít, vagy terjeszt, amely alkalmas arra, hogy a magyar állam vagy a magyar nemzet megbecsülését csorbítsa vagy hitelét sértse, vétséget követ el és öt évig terjedhető fogházzal büntetendő.
2. bekezdés: A büntetés tíz évig terjedhető fegyház, ha a cselekményt abból a célból követték el, hogy valamely külföldi állam vagy szervezet a magyar állam vagy a magyar nemzet ellen ellenséges cselekményre indíttassék; ha pedig ennek következtében valamely külföldi állam vagy szervezet a magyar nemzet ellen ellenséges cselekményre indíttatott, a büntetés életfogytig tartó fegyház.

3. Mellékbüntetések

9. § Az 1., 2. és 5-8. §-okban meghatározott bűncselekmények esetében a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is meg kell állapítani, külföldit az országból ki kell utasítani és a visszatéréstől örökre el kell tiltani; belföldit pedig abból a községből, ahol tartózkodása az állam és a társadalom törvényes rendje szempontjából veszedelmes, akkor is ki lehet tiltani, ha az elitéltnek illetőségi helye.
10. § Azokkal szemben, akik az 1-2. és az 5-7. §-okban meghatározott valamely bűntettet követtek el, bíróság ítéletében az államkincstár javára belátása szerint megállapítandó összegű és az elítélt vagyoni viszonyaihoz mért, az elítélt egész vagyonának elkobzásáig terjedhető vagyoni elégtételt állapíthat meg.
A vagyoni elégtétel szabadságvesztés büntetésre át nem változtatható, egyébként azonban a pénzbüntetéssel esik egy tekintet alá.
Azokkal szemben, akik az 1-2. és 5-8. §-okban meghatározott valamely vétséget követtek el, a bíróság a szabadságvesztés büntetésen felül százezer koronáig terjedhető pénzbüntetést is megállapíthat.

Forrás:
1. Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1921. évi törvénycikkek. Millenniumi emlékkiadás. Szerk.: dr. Térfi Gyula (Franklin Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, Bp., 1922. old. 8-11. old.)

Perben szereplő, illetve érintett fontosabb személyek névsora ²⁹

Berda József (Bp., 1902. febr. 1. – Bp., 1966. júl. 6.): költő, József Attila-díjas (1965). Proletár környezetből indult életútjára. Volt lakatos, kifutó, könyvügynök. Első verskötete: Könnyek útja és egyéb írások, 1923-ban jelent meg. Krúdy Gyula írt hozzá előszót. Bár mindvégig a szegénység útját járta, mégis ódai hangon, főként a lét hétköznapi örömeiről, az evés-ivás élvezetéről írt epigrammatikus tömörségű szabadverseket. Első verskötete után a Nyugat, a Széphalom és az Est-lapok munkatársa. Baráti szálak fűzték József Attilához.

Berény Róbert (Bp., 1887. márc. 18. – Bp., 1953. szept. 10.): festő, a modern magyar festészet egyik mestere; Munkácsy Mihály-díjas (1950, 1952), Kossuth-díjas (1951). 1904-ben rövid ideig Zemplényi Tivadarnál tanult, majd Párizsban képezte tovább magát, ahol különösen Cézanne művészete hatott rá. 1906-ban szerepelt a Salon d'Automne-ban, 1911-ben Bp.-en csatlakozott a Nyolcak csoportjához. A Nyugatban publicisztikai tevékenységet is folytatott. Ekkoriban az expresszionizmus és a kubizmus foglalkoztatta (Jelenet, 1913).. E periódusának fő műve az 1913-ban készült Bartók-portré. Részt vett a Tanácsköztársaság művészeti életében, a Művészeti Direktórium festőszakosztályának vezetője volt. Fegyverbe! c. plakátja a forradalom egyik szimbólumává vált. 1919 után Berlinben élt emigrációban, ahonnan 1926-ban tért haza. 1934-től Zebegényben dolgozott. Az 1930-as évektől a nagybányai tradíció felé fordulását mutatják a Fränkel Szalonban 1935-ben kiállított művei.

dr. Csopey Dénes (Huszt, 1873. október 7. - ?) kúriai bíró, az igazságügy-minisztérium büntetőjogi ügyosztályának vezetője. Jogi tanulmányait az egri jogakadémián és a budapesti egyetemen végezte. 1898-ban avatták doktorrá. Pályafutását a Budapesti Kir, Büntetőtörvényszéken kezdtem ahová 1908-ban 1908-ban nevezték ki bíróvá. 1910-től lett a büntetőtörvényszék vizsgálóbírója.1917-ben léptették elő táblabíróvá az igazságügy-minisztériumban.

Dénes István (Szászváros, 1889. márc. 3. – Bp., 1963. jún. 17.): politikus, gazdasági és politikai író. A kolozsvári egy.-en jogi doktori oklevelet szerzett. 1918-ban Tordán a Nemzeti Tanács elnöke. 1919-től szászvárosi, majd 1920-tól bp.-i ügyvéd. 1921-ben a kormány támogatásával megalapította a Nemzeti v. Magyarországi Munkáspártot, amelynek elnöke és 1922-ben egyetlen parlamenti képviselője lett. Nagy demagógiával támadta a Bethlen-kormányt; újabb mérsékelt földreformot követelt. Miután az 1926-i választásokon' megbukott, mint ügyvéd tevékenykedett tovább.

Farkas Antal (Szentes, 1875. szept. 13. – Bp., 1940. szept. 28.): költő, író, újságíró. Elszegényedett értelmiségi családból származott. Nyolc évig tanyai tanító Mezőtúr határában, 1902-től újságíró, előbb a Makó és Vidéke szerk.-je, majd 1905-től a Szegedi Napló, a Népszava és a Borsszem Jankó munkatársa. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahonnan 1928-ban tért haza. Ezután újból a Népszava munkatársa.

Fenyő László (Bp., 1902, nov. 9. – Rohonc, 1945. márc. 26.): költő, műfordító, kritikus. Kereskedelmi isk.-t végzett, de – rövid időt leszámítva – nem vállalt állást, hanem csekély költői jövedelméből élt. A Nyugat állandó munkatársa volt.

Fürst Sándor (Rum, 1903. nov. 27. – Bp., 1932. júl. 29.): politikus. Tisztviselő volt Bp.-en a Ruggyanta Gyárban. A Magyarországi Magántisztviselők Szövetségének tagja. Tevékeny munkát végzett a szociáldemokrata szakszervezetekben. 1926-tól a KMP tagja volt. Többször tartóztatták le 1928-tól, bár nem tudtak rábizonyítani semmit és szabadlábra kellett heltyezni, de állását elvesztette. A 30-as évektől folytatott kommunista irányító tevékenységet. Egy ilyen alkalommal került rendőrkézre. Miután a kormány a biatorbágyi vasúti merénylet után (1931. szeptember) kihirdette a statáriumot, a bíróság Sallai Imrével együtt halálra ítélte. József Attila a halálos ítélet ellen röpiratban tiltakozott. A röpirat szövegezésében Illyés Gyula is résztvett. Az ítéletet végrehajtották.

Gál Jenő (Kecskemét, 1872. márc, 16. – Bp., 1940. márc. 24.): ügyvéd, országgyűlési képviselő, liberális politikus. Számos nagy büntetőperben szereplő bűnügyi védő (Haverda Mária, Erdélyi Béla gyilkossági ügye, Dréhr Imre hivatali visszaélései, frankhamisítási per stb.). Vázsonyi mellett részt vett a Demokrata Párt megszervezésében, amelynek programjával 1926-tól 1935-ig bp.-i kerületek képviselője volt. A Demokrata Párt ügyvezető elnöke.

Gelléri Andor Endre (Bp., 1906. márc. 30. – Wels, Ausztria, 1945. máj. 6–20. között): író, novellista. Elvégezte a technológiát s a fém- és vasipari szakmából végbizonyítványt szerzett. Sokféle munkával próbálkozott, volt géplakatos, gyári rajzoló, kelmefestő, ügynök, hivatalnok, gyermeknevelő s közben számtalanszor munkanélküli. Még középiskolás, mikor novellákat küldött Az Estnek. Mikes Lajos, az Est-lapok szerk.-je fedezte fel. 1924-ben egy tárcája megjelent a lapban. 1928–29-ben Az Est tehetségpályázatán nyert ösztöndíjjal Olaszo.-ban és Németo.-ban járt, 1930-ban írta meg egyetlen regényét, A nagymosodát. A novellában érte el írásművészete a legmagasabb szintet. Hősei a társadalom perifériáján élő kisemberek, szállítómunkások, munkanélküliek, csavargók, lumpenproletárok. A hétköznapok költészetét fedezte fel. Életében négy novelláskötete jelent meg. A szomjas ittasak c. novelláskötetéért 1933-ban Baumgarten-díjat kapott. Írótársainál élesebben látta meg a munkásélet tragédiáit; jóllehet nem volt forradalmár, társadalomkritikája forradalmasítóan éles volt. 1935-ben Sallai és Fürst kivégzésének emlékére szimbolikus novellát írt (Ukránok kivégzése).

Haraszti Sándor (Czinderybogád, 1897. nov. 18. – Bp., 1982. jan. 19.): publicista, kritikus, politikus. Pécsett szerzett főreáliskolai érettségit; vasúti tisztviselő lett. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben harcolt, az ellenforradalom elől a szerb megszállás alatt levő Pécsre menekült. 1919 végén belépett a Pécsi Szocialista Pártba és a Munkás c. pártlap szerk.-je lett. A szerbek kivonulása után a KMP utasítására Bécsbe, innen 1921-ben Jugoszláviába emigrált, a Bács-megyei Napló, majd a Hírlap újságírója volt és avantgardista verseket publikált. 1929-ben hazatért és bekapcsolódott az illegális KMP tevékenységébe; főképp kulturális vonatkozású vezető munkát végzett. 1930- tól az erdélyi Korunk pesti szerk.-je, tanulmányai, kritikái jelentek meg a párt legális lapjaiban, s tisztviselői munkából élt. Mozgalmi tevékenységéért többször szenvedett börtönbüntetést.

Illyés Gyula, Illés (Felsőrácegrespuszta, 1902. nov. 2. – Bp., 1983. ápr. 15.): költő, prózaíró, Baumgarten-díjas (1931, 1933, 1934, 1936), Kossuth-díjas (1948, 1953, 1970), József Attila-díjas (1950), az MTA tagja (I. 1946-49). Kozmutza Flóra gyógypedagógus, pszichiáter férje. Pusztai cselédházban született, ősei uradalmi juhászok és mesteremberek, apja Illés János uradalmi gépész. A szülőföld, a családi környezet, a Rácegrespusztáról hozott élményanyag alakító erővel volt jelen egész életművében. Az elemi isk. négy osztályát Rácegrespusztán felekezeti népisk.-ban végezte. Családjával 1912-ben hagyta el a pusztát. Dombóváron járt a gimn. első osztályába, Bonyhádon a második és harmadik osztályba. Fejlődésében fontos szerephez jutott néhány anyai ági rokona Cecén. 1916-tól kezdődően, miután szülei elváltak, anyjával, Kállai Idával Bp.-en élt. A Munkácsy Mihály utcai Gimn.-ban végezte a negyedik gimn.-i osztályt, tanulmányait 1917-től az Izabella utcai kereskedelmi isk.-ban folytatta. Lelkesítették az 1918 őszi, forradalmi események, eljárt a Galilei Kör előadásaira, agitátorképző iskolán vett részt. 1919. jan. 29-én ott volt Ady Endre temetésén. A forradalom bukása után, a letartóztatások idején vállalta a Vörös Segély pénzküldeményeinek szétosztását a letartóztatottak családtagjai között. 1920-ban megjelent – név nélkül – első verse a Népszavában. 1921 nyarán kereskedelmi és különbözeti érettségit tett, ősszel beiratkozott a bp.-i tudományegy. bölcsészkarára, a filozófia-művészettörténet szakot vette fel. Amikor a segélyakciókban való részvétele miatt letartóztatás fenyegette, Ausztriába menekült. Rövid bécsi, berlini, majd Rajna-vidéki tartózkodás után jutott el Párizsba 1922 tavaszán. Alkalmi munkákat végzett, kitanulta a könyvkötészetet. Részt vett a m. szocialista emigráció politikai és irodalmi szervezeteiben. A Sorbonne-on irodalmat, lélektant és szociológiát hallgatott. Kapcsolatba került Károlyi Mihállyal, Déry Tiborral, Gara Lászlóval. Megismerkedett a francia szürrealizmus vezéralakjaival, P. Éluard-ral, T. Tzarával, L. Aragonnal, A. Bretonnal. Párizsi és amerikai m. sajtótermékeken kívül a bécsi Ék és a Ma tette közzé néhány írását, verseket, modern francia fordításait, prózai írásait, 1925-től Illyés Gyula névaláírással. 1926-ban hazatért Mo.-ra. A Phoenix Biztosító Társ.-nál kapott állást. Kassák Lajos Dokumentum c. folyóiratában és a Munka első évfolyamában jelentek meg cikkei, versei, fordításai. Részt vett a Dokumentum szerkesztésében. A Láthatár c. lapban megjelent versére (Szomorís béres) Füst Milán levélben hívta fel a Nyugat szerkesztői figyelmét. Kapcsolata a Nyugattal 1927 végén kezdődött egy kritikai írásával G. Duhamel oroszo.-i utazásáról. 1928-tól a Nyugat rendszeresen közölte verseit, cikkeit. Barátságot kötött József Attilával, Németh Lászlóval, Szabó Lőrinccel, Erdélyi Józseffel. Első kötete a Nyugat kiadásában jelent meg (Nehéz föld, 1928), Baumgarten- jutalomban részesült. A Sarjurendek (1930), a Három öreg (1931) kötetei nemcsak Babits Mihály barátságát szerezték meg számára, hanem a kor m. költészetének fordulatát is jelentették, az új népi irányzat kezdeményezését. Részt vett a népi írók csoportjának alakulásában, az új népiesség (népiség) irányának létrejöttében. 1931-ben feleségül vette Juvancz Irmát. 1932-ben perbe fogták, mert részt vett József Attila oldalán Sallai Imre és Fürst Sándor halálra ítélése alkalmával a halálbüntetés ellen közzétett röpirat megfogalmazásában. Riportot írt a dunántúli magyarság pusztulásáról, amelyben az egyke mellett mint fenyegető veszedelmet tárta fel a németek terjeszkedését a m. falvakban (Pusztulás, Nyugat, 1933. II).

Lakatos László (Bp., 1881. júl. 17. – Nizza, 1944. febr 13.): író, újságíró. Banktisztviselő volt. 1903-tól újságíró, a Pesti Hírlap, a Magyar Nemzet, 1907-től a Pesti Napló munkatársa, majd a Világ c. napilap szerk.-je. Az I. világháború után az Est-lapok munkatársa, a Magyarország szerk.-je.

Madzsar József (Bp., 1876. márc. 12. – Arhangelszk, SZU, 1940. szept.): orvos. Szabó Ervin körének tagjaként a radikálisok mozgalmához csatlakozott, aktív szerepet vitt a darwinizmus mo.-i propagálásában és az alkoholellenes mozgalomban. Számos előadást, szemináriumot tartott a Galilei-körben. 1911-től az orvosi gyakorlatot abbahagyta. 1912-től a Fővárosi Könyvtár főkönyvtárosa, Szabó Ervin halála után 1919-ig ig.-ja. Az 1914-ben alakult Polgári Radikális Párt alelnöke, a Huszadik Század munkatársa, a Társadalomtudományi Társ. elnöke volt. Részt vett Marx-Engels válogatott műveinek sajtó alá rendezésében. 1917 őszén a pesti egy. orvoskarán a társadalom-egészségtan magántanára lett. Az 1918. októberi forradalom győzelme után népjóléti államtitkár, a Tanácsköztársaság idején mint népbiztoshelyettes a közegészségügy egyik vezetője. Szocialista forradalmárrá vált. 1921-ben emigrálni kényszerült. 1924-ben tért haza. Szerk. az 1928-ban megjelent Társadalmi Lexikont. Részt vett a Révai-, Tolnai-, Genius- lexikon szerkesztésében. Az SZDP baloldalához csatlakozva harcolt a jobboldali vezetők ellen, amiért kizárták a pártból. Ekkor már az illegális KMP tagja volt. Szervező munkája során több jelentős tudóst, művészt nyert meg a párt számára. Ezután 1931-től a KMP legális folyóiratát, a Társadalmi Szemlét szerk. Többször letartóztatták.

Majoros István (Pécs, 1900. jan. 2. – Bp., 1985. júl. ? ): író, műfordító. Egyetemi tanulmányait megszakítva 1920-ban a filmművészettel kezdett foglalkozni mint filmesztéta, filmkritikus. Írásai a Kékmadár, a Pandora, a Magyar Írás c. lapban jelentek meg.

Matuska Szilveszter (Csantavér, 1892 ? - ?) üzletember. Az első világháborúból főhadnagyként szerelt le. 1919-ben Csantavéren (Jugoszlávia) kántortanító volt. 1921-ben Budapestre költözött, ahol kereskedéssel foglalkozott. 1928-ban Bécsben telepedett el családjával és bérházakkal üzletelt. 1931. szeptember 12-ről 13-ra virradó éjszaka felrobbantotta a bécsi gyors alatt a biatorbágyi viaduktot. Bécsben tartóztatták le 1931. októberében, ahol a bíróság – mivel ekkor már nem létezett Ausztriában a halálbüntetés - 6 évre ítélte. A büntetőperes eljárás során Matuska több robbantásos merénylet elkövetését (a jüterborgi és az ansbachi robbantások) is beismerte. Később az osztrák hatóságok kiadták Magyarországnak. A Budapesti Kir. Büntető Törvényszék először halálra ítélte - melyet a Budapesti Kir. Ítélőtábla is jóváhagyott- , majd az ítéletet megváltoztatták életfogytiglanra. Matuska Szilveszter a Váci Országos Királyi Fegyintézetben raboskodott egészen 1945 elejéig, ezután nyoma veszett.

Meller Arturné Miskolczy Eugénia, a Feministák Egyesületének volt egyik vezetője.

Dr. Méhes Ignác (Kócs, 1888. febr. 10. - ? ) törvényszéki bíró, tanácsvezető. A jogi tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1914-ben szerzett jogtudományi doktorátust. 1914-től lépett a budapesti járásbíróság szolgálatába. Innen került a központi járásbírósághoz, majd a pestvidéki és a budapesti törvényszékhez, végül pedig a büntető járásbírósághoz. 1922-ben nevezték ki bíróvá. Főleg sajtóügyekkel foglalkozott. Elsősorban Töreky Géza dr. büntetőtörvényszéki elnök tanácsában működött. Ítélőszerkesztő bírája volt az un.: Esküdt-féle ügynek. 1934–39 között a bp.-i büntetőtörvényszék elnöke. Több nagy politikai perben (Tisza-per, frankhamisítási per) ítélkezett. Rendszeresen publikált a Büntető jog című lapban.

Molnár Ákos (Bp., 1895. dec. 10. – Bp., 1945. febr.): író. Az I. világháborúban elveszítette fél karját és idegsokkot kapott. Regényeit francia és portugál nyelvre is lefordították. 1929-ben Mikszáth-díjat kapott. Egy ideig banktisztviselő volt, majd teljesen az írásnak élt. 1945 febr.-jában német katonák lakásáról elhurcolták és feleségével együtt kivégezték.

Nagy Lajos (Apostag – Tabányitelek, 1883. febr. 5. – Bp., 1954. okt. 28.): író, publicista, Kossuth-díjas (1948). Házasságon kívül született. Anyja, Nagy Júlia Bp.-en volt cselédlány. Ez a tény egész életén át sok keserűséget, megaláztatást okozott neki. Isk.-it Bp.-en végezte, itt tanult jogot, de nem szerzett diplomát. Tanulmányai idején alkalmi munkákból élt; dolgozott ügyvédi irodában, jómódú és arisztokrata családok gyermekeit tanította, nevelte. 1906-ban a Fejérváry-kormány alatt Abaújszántón szolgabírói állást vállalt. 1907-ben bevonult katonának, de rövid szolgálat után leszerelték. 1907. dec.-ben jelent meg első írása. Ettől kezdve az irodalomnak szentelte magát. 1910 – 12-ben a Munkásbiztosító tisztviselője. 1915-től 1917-ig ismét katona, de frontszolgálatot nem teijesített. 1918-tól a Bolond Istók c. szatirikus lapot szerk. A Tanácsköztársaság idején a Szellemi Termékek Orsz. Tanácsának lektora. Később írásaiban fellépett a fehérterror ellen. 1922 – 29-ben a Nyugat főmunkatársa. 1923-ban az Esti Kurir szerkesztőségében dolgozott, de közben egy biztosítótárs.-nál is munkát vállalt. 1927-ben és 1929-ben Bécsbe utazott, ahol kapcsolatba került baloldali emigráns csoportokkal. 1928-ban többedmagával Együtt címmel lapot indított Bp.-en, de rövid idő múlva tőke hiánya miatt kénytelen volt megszüntetni. Ebben az időben már gyakran jelentek meg írásai szocialista szellemű lapokban (100%, Forrás). 1932-ben, valamint 1935-ben és 1938-ban Baumgarten-díjat kapott. Novellái, karcolatai után regényei is megjelentek. Különösen szociográfiai műve, a Kiskunhalom keltett nagy feltűnést és elismerést. 1934-ben Illyés Gyulával együtt a szovjet írók kongresszusára Moszkvába utazott.

Dr. Polányi Aladár (Kaposvár, 1870. - ?) királyi főügyész.

Remenyik Zsigmond (Dormánd, 1900. júl. 19. – Bp., 1962. dec. 30.): író. Vidéki nemescsaládból származott. A nagyváradi jogak.-n tanult. Abbahagyva jogi tanulmányait 1920-ban D-Amerikába utazott, ahol hat évet töltött nehéz s kalandos körülmények között. Hazatérése után kapcsolódott be az irodalmi életbe; első írásait A Hét, a Ma és a Nyugat közölte. 1932-ben adta ki az Apocalipsis Humana sorozatban első regényét, a Bolhacirkuszt. A Szép Szónak mindvégig munkatársa, majd egyik szerk.-je volt. 1939-ben kivándorolt az USA-ba, de 1941-ben hazatért.

Sallai Imre (Erdőfüle, 1897. dec. 17. – Bp., 1932. júl. 29.): magántisztviselő. A középisk. elvégzése után Szabó Ervin előadásait hallgatta. Beiratkozott a Pénzintézeti Tisztviselők Orsz. Egyesületébe. Közeli kapcsolatba került Korvin Ottóval, akivel közösen szervezték az antimilitarista mozgalmat. 1918 jan. 1-jén katonákhoz intézett röpiratokat adtak ki, amelyekben az orosz forradalom példájára buzdítottak. 1918. máj. 6-án a rendőrség letartóztatta. Az 1918. okt.-i polgári demokratikus forradalom szabadította ki a börtönből. Részt vett a Vörös katona c. hetilap szerk. bizottságában. A Tanácsköztársaság alatt a belügyi népbiztosság politikai osztályának vezetője volt. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsben kidolgozta a magyar ifjúmunkás mozgalom szervezési feladatait. 1928-ban Moszkvában a Marx-Engels Intézetben a Nemzetközi Vörös Segély kimunkálásában vett részt. Magyarországra hazatérve az illegális sajtó feladatait dolgozta ki és ezidőben a párt agrárpolitikáját is. 1932. júl. 15-én a KMP titkárságának többi tagjával együtt a rendőrség letartóztatta. Minthogy a biatorbágyi merénylet ürügyén a kormány életbe léptette a rögtönítélő bíráskodást Fürst Sándorral együtt statáriális bíróság elé állították és 1932. júl. 29-én gyorsított eljárással meghozták és végrehajtották rajtuk a halálos ítéletet a nemzetközi és a m. tiltakozás ellenére.

Sándor Pál (Szolnok, 1901. ápr. 1. – Bp., 1972. febr. 21.): filozófus, egyetemi tanár, a filozófiai tudományok doktora (1958). 1918-ban került kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1919-ben felvették a KMP-be. A Tanácsköztársaság idején a KIMSZ szolnoki szervezetének vezetője lett. A proletárhatalom bukása után letartóztatták, majd ideiglenesen szabadlábra helyezték. 1921-ben Bécsbe emigrált, ahol az egy.-n filozófiát tanult (1921–25). Részt vett a KMP bécsi szervezeteinek tevékenységében. Az Osztrák Kommunista Párt tagja lett, az ifjúmunkás-csoportban tevékenykedett. 1925–27-ben újságíró. 1927-ben a KMP Külföldi Bizottsága utasítására hazatért; magántisztviselőként dolgozott. 1927-ben belépett az MSZMP-be. Több írása jelent meg a 100% c. folyóiratban. A lap betiltása után 1931–33-ban a Társadalmi Szemlét szerk. 1929–30-ban néhány hónapig a Kommunista c. lap szerk. bizottságámak tagja is volt.

Schönstein Sándor (Sátoraljaújhely, 1898. aug. 5. – Bergen-Belsen, 1945. jan.): orvos. Prágában az orvosi egyetemen végzett. Budapesten a Kaszab-poliklinika bőrgyógyásza lett. Belépett az SZDP-be. Vezetésével jött létre 1930-ban az SZDP baloldali orvoscsoportja, amely 1932-ben négynapos sztrájkkal kivívta az egészségügyi dolgozók követeléseinek teljesítését, majd átmenetileg megakadályozta a fasiszta jellegű. orvoskamara felállítását. Tevékenysége miatt még ebben az évben kizárták az SZDP-ből. ~ jelentős elméleti tevékenységet folytatott, cikkeket írt a KMP legális folyóiratába, a 100%-ba, a Társadalmi Szemlébe és a Gondolatba. Szerkesztésében jelentek meg a Marxizmus c., Marx politikai gazdaságtanával foglalkozó füzetek. A hetedik számot 1933-ban a rendőrség elkobozta és ~t egy hónapra ítélte, majd rendőri felügyelet alá helyezte.

Szántó Judit, Szántó Gyuláné, leányneve: Ludman Judit (Bp., 1903. jan. 6. – Bp., 1963. ápr. 25.): szavalóművész, József Attila élettársa, József Attila-díjas (1950). Proletárcsaládból származott. Mint ernyőkészítő munkás, egész fiatalon részt vett a munkásmozgalomban. A Tanácsköztársaság idején megismerkedett Hidas Antallal (családi nevén Szántó Gyula), akivel a kommün bukása után 1920-ban Csehszlovákiába emigrált és feleségül ment hozzá. 1924-ben elvált, visszatért Bp.-re és mint kultúpropagandista, szavalóművész bekapcsolódott az MSZMP tevékenységébe. 1928-ban ismerkedett meg József Attilával: 6 évig volt élettársa.

Szegi Pál (Bp., 1902. márc. 11. – Bp., 1958. jan. 2.): kritikus, költő. Tanulmányai, kritikái, versei a Nyugatban, a Válaszban, Pesti Hírlapban, Magyar Csillagban és más lapokban jelentek meg. Éveken át szerk. a Pesti Hírlap Vasárnapját

Szimonidesz Lajos (Pusztaföldvár, 1884. nov. 4. – Bp., 1965. júl. 18.): evangélikus lelkész, művelődéstörténész, a történettudományok kandidátusa (1952). Pozsonyban végezte a teológiát, Göttingenben és Bp.-en az egy.-et. Nagybörzsönyben választották lelkésszé. Több egyházi lapot szerk. az Evangélikus Lapot, a Theológiai Szaklapot, a Megértő Teológiát. 1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt – pap létére – a község direktóriumának elnöke volt, ezért a állásától megfosztották.

Töreky Géza (Baja, 1873. máj. 1. – München, 1961): a Kúria elnöke. Jogi tanulmányai után 1896-tól bírósági tisztviselő; 1900-tól alügyész, majd 1903 – 15 között az igazságügymin.-ban teljesített szolgálatot; 1915-től ítélőtáblai, 1921-ben kúriai bíró. 1922-től a bp.-i büntető törvényszék alelnöke, 1926-tól elnöke. A Horthy-rendszer igazságszolgáltatási apparátusának hírhedt képviselője volt. Számos nagy politikai büntetőperben ítélkezett, többek között a tanácshatalom bukása után is. A rögtönítélő bíróság elnökeként ítélte halálra és végeztette ki Sallai Imrét és Fürst Sándort 1932. júl. 29-én. 1934-től a Kúria másodelnöke, 1937 – 44 között a Kúria elnöke, 1935-től tagja a felsőháznak. A visszavonuló német csapatokkal a felelősségre vonás elől nyugatra menekült.

Vámbéry Rusztem (Bp., 1872. febr. 29. – New York, 1948. okt. 24.): ügyvéd, büntetőjogász, publicista, az MTA t. tagja (1945). ~ Ármin fia. Jogi tanulmányokat végzett a hallei és a bp.-i egy.-en. 1896-ban ügyvédi oklevelet nyert. 1897-től bp.-i ügyvéd, 1898-tól 1913-ig az igazságügymin. törvényelőkészítő osztályán teljesített szolgálatot, de mint táblabíró 1913-ban visszavonult. Munkásságával a közélet reakciós erői ellen fordult és hamarosan a polgári radikalizmus élvonalához csatlakozott. 1903-ban a bp.-i egy.-en magántanár (büntetőjog), 1915 – 18.-ban rk. tanár, 1918-ban a Nemzeti Tanács tagja. 1919. jan.-tól a bp.-i egy. r. tanára. 1920 után katedrájától megfosztották. 1922-től ismét ügyvéd Bp.-en. 1938-ban a hitlerizmus elől Londonba emigrált, később az USA-ba költözött. 1947. szept.-től 1948. márc.-ig Mo. washingtoni követe. Elsősorban büntetőjoggal és büntető eljárásjoggal foglalkozott. Széles körű társadalomtudományi ismeretekkel rendelkező író. Mint védőügyvéd különösen a Tanácsköztársaság bukása után indított politikai perekben állt ki bátran (1920-ban a népbiztosok pere, 1935-ben (Rákos i-per).

Zsolt Béla (Komárom, 1895. jan. 8. – Bp., 1949. febr. 6.): költő, publicista, író. Egy.-i tanulmányait Bp.-en végezte. Az I. világháború után, 1918-ban Nagyváradon kezdte újságírói működését. Munkatársa volt a Nagyváradi Naplónak, a Nagyváradnak és a Nagyváradi Estilapnak. 1920-ban szerk. a Tavasz c. irodalmi folyóiratot. 1921- től a bp.-i Világ. munkatársa. 1933-tól az Újság c. napilap főmunkatársa és 1929-től a Toll c. radikális hetilap főszerk.-je.

A személynévmutató az alábbi lexikonok alapján készült:

Magyar Életrajzi Lexikon I-II. kötet A-K; L-Z [főszerk.: Kenyeres Ágnes] (Akadémia Kiadó, Bp., 1967-1969)
Magyar Életrajzi Lexikon III. (Kiegésztő) kötet A-Z [főszerk.: Kenyeres Ágnes] (Akadémia Kiadó, Bp., 1985)
Magyar Életrajzi Lexikon (1978-1991) I. kötet A-Z [főszerk.: Kenyeres Ágnes] (Akadémia Kiadó, Bp., 1994)
A magyar társadalom lexikonja. (A Magyar Társadalom Lexikonja Kiadóvállalat Kiadása, Bp., 1930. 650. old.)

¹ 1932. július 15-én a rendőrség leleplezte a Kommunista Párt vezérkarát: Karikás Frigyest, Kilián Györgyöt, a KMP titkárságának tagjait és több társukat is elfogta. 1932-őszén a kommunista párttagok, illetve szimpatizánsok egész sorát fogta el a nyomozó apparátus. 1933 végéig több mint 300 embert tartóztattak le, és körülbelül 270-et jelentettek fel.
² 1931. október 19-én már össze is ült az első statáriális bíróság, hogy két rablótámadást megkísérlő személy felett kimondja a halálos ítéletet. A Töreky Géza elnökletével vezetett rögtönítélő bíróság döntése jelentős ügyvédi vitát váltott ki.
³ Társadalmi Egyesületek Halálellenes Szövetségének Statáriumellenes Biztottsága, ez az elnevezés szerepel a röpiratukon.
⁴ Tasi József: József Attila könyvtára és más tanulmányok. (Ecriture Kiadó, Bp., 1996. 153-172. old.) és Tasi József: József Attila útjain. [Tanulmányok. Szerk.: Szabolcsi Miklós és Erdődy Edit] (Kossuth Kiadó, Bp., 1980. 380. old.)
⁵ A költő élettársa is részt vett az akcióban, akinek gyűjtőívén Szabó Lőrinc neve is szerepelt.
⁶ (Az aláírók közül Gelléri Andor Endre Ukránok kivégzése című novellájában örökítette meg az aláírásgyűjtést, a gyűjtőívvel bekopogtató Piták alakjában nem nehéz József Attilára ismernünk - jegyzi meg Tasi József.)
⁷ Az aláírók között voltak: Bálint György, Ignotus Pál, Illyés Gyula, Füst Milán, Kodolányi János, Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos, Márai Sándor, Szabó Lőrinc, Glatter (Radnóti) Miklós, Hamvas Béla és még sokan mások.
⁸ Zsitvay Tibor m. kir. igazságügy-miniszter.
⁹ Valószínűleg még kedden - 26-án - kísérelték meg a tiltakozó íveket átadni József Attila és társai, mert szerda délelőtt más feladat várt rájuk.
¹⁰ Tasi József: József Attila útjain. [Tanulmányok. Szerk.: Szabolcsi Miklós és Erdődy Edit] (Kossuth Kiadó, Bp., 1980. 160-161. old.)
¹¹ Eredetileg Márai Sándort is megbízták a röpirattervezet elkészítésére, de az író nem készítette el.
¹² Szabolcsi Miklós: Kész a leltár. József Attila élete és pályája 1930-1937. Irodalomtörténeti Könyvtár. Akadémia Kiadó, Bp., 1998. 166. old.)
¹³ Szántó Judit visszaemlékezésében hasonló élményekre emlékezik vissza József Attilára vonatkozóan: "Attila késő éjjel, amikor hazatért, reggelig dolgozott egy kiáltványon. Igen fáradtan és kimerülten átadta nekem a konceptust, azzal, hogy vigyem el a Seemannba (sic!). "Tudod, azért volt olyan nehéz ezt megcsinálnom, mert úgy kellett megszövegeznem, hogy a rendőrség ne kapaszkodhasson semmiféle paragrafussal bele." (Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés. (sajtó alá rend. És a jegyzeteket készítette: Murányi Gábor.) Múzsák Közművelődési Kiadó - Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp., 1986. 134-135. old.)
¹⁴ Illyés Gyula: Naplójegyzetek 1946-1960. (Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1987. 10-11. old.)
¹⁵ Dóczi József Tasi Józsefnek címzett 1979-ben kelt levelében a következőkre emlékezik vissza: "Az akasztott ember rajzának elkészítésére senki sem kért, saját elhatározásom volt és elkeseredésemben készült, úgy terveztem, hogy magam fogom osztogatni, később örömmel állítottam a röpirat rendelkezésére. A társszerzők megnyerésével kapcsolatban kiegészíthetem adatait egy jellemző részlettel, amely élesen megvilágítja Attila és Judit nemes alakjait, és az én számomra életmentő volt. Amikor a hatóságok bebörtönzéssel fenyegették a szövetség végrehajtó bizottságát, valakinek az az ötlete támadt, hogy a legfiatalabb áldozza fel magát a többiek megmentése érdekében, s minthogy én voltam a legfiatalabb, én hajlandó voltam erre vállalkozni; nem hősiességből, hanem mert őszintén szólva nagy megtiszteltetésnek tartottam ezt. Mikor Attilával és Judittal közöltem ezt az elhatározást, őnekik egészen más véleményük volt: hiábavaló veszteségnek tartották volna és ezen kívül teljesen feleslegesnek, mert biztosak voltak abban, hogy az aláíró művészek és írók együttesen helyt fognak állni azért, amit aláírtak, a rendőrség pedig nem fogja börtönbe vetni a magyar irodalom és művészet legjavát. Ők magukra vállalták, hogy megszerzik az aláírók aláírását ehhez, és azt ajánlották, hogy menjek haza és hallgassak. Ezt meg is tettem. Később a detektívek bevittek Jancsi öcsémmel együtt a főkapitányságra és vallattak bennünket mindenféle mással kapcsolatban, amiről fogalmunk sem volt. A halálbüntetéssel kapcsolatos tevékenységünkről úgy látszik, nem tudtak, mi pedig persze hallgattunk. Azóta is különös hálával gondolok vissza arra a jelenetre, Judit szoba-konyhás lakásában, makulátlan rendben és tisztaságban -, ahol ez a két nagyszerű ember megmentett a biztos börtöntől" ( Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés. (sajtó alá rendezte és a jegyzeteket készítette: Murányi Gábor.) (Múzsák Közművelődési Kiadó - Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp., 1986. 206-207. old.)
¹⁶ A vizsgálóbíró a Királyi Ügyészség 1932. július 28-án, az 1921. évi III. tc. 7. §.-ának I. bekezdésére hivatkozva rendelte el a röpirat lefoglalását. A vonatkozó törvénycikk bekezdése a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétség ismérveit tünteti fel.
¹⁷ Erről Berény Róbert Vámbéry Rusztemhez írt, 1932. szeptember 19-i leveléből értesülünk.
¹⁸ Berény Róbert levelének részlete, melyet Vámbéry Rusztemnek írt 1932. szeptember 19-én. ( Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés. (sajtó alá rendezte és a jegyzeteket készítette: Murányi Gábor.)) (Múzsák Közművelődési Kiadó - Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp., 1986. 207. old.)
¹⁹ Kosztolányi Dezső felesége nem engedte be őket, Márai Sándor pedig nem vállalta az aláírást.
²⁰ Szántó Judit feltehetően rosszul emlékszik a dátumra, a kivégzés másnap, azaz július 29-én történt.
²¹ Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés. (sajtó alá rend.: Murányi Gábor) (Múzsák Közművelődési Kiadó - Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp., 1986. 134. old.)
²² Vallomásában lényegében beismerte azt, hogy a röpirat az ő műve: "A Dolgozó polgárok! Munkások! Gondolkozó emberek!" megszólítású röpcédula szövegezésében részt vettem. Arra emlékszem, hogy a röpcédula első és második bekezdését én szövegeztem, azonban az én szövegezésemen valaki változtatást eszközölt. Ez a változtatás azonban a szövegét nem érintette. Azt tudom, hogy a 3-dik bekezdéstől kezdve a röpcédulát ki szövegezte..."
²³ József Attila védőügyvédje dr. Melléky Kornél, Szimonidesz Lajosé dr. Vámbéry Rusztem és Illyés Gyuláé dr. Rubin László volt.
²⁴ Szimonidesz Lajos az 1932 szeptemberében a Budapesti Kir. Büntető Törvényszékhez írt bizonyítási indítványában úgy nyilatkozott, hogy a röpirat szövegét túlságosan inkrimináltnak, és aggályosnak tartotta. Megdöbbentette - írja -, hogy a szöveg nem általános jellegű tiltakozást tartalmazott, amivel ő, mint lelkész mélységesen egyetértett, hanem az akkor aktuális politikai helyzetre vonatkozó, és a kommunista mozgalom helyeslésére vonatkozó mondatokat. Mivel ez utóbbival nem értett egyet, - a szöveg legmesszebbmenő érintetlen hagyásával - kihúzta a kéziratból. Ugyanezen véleményét hangoztatta egy későbbi [1933. április] nyilatkozatában is, melyben többek között azt is kifejtette, hogy, mivel a Halálellenes Liga, mely szellemi örököse a XVIII. század óta folytatott abolicionista mozgalomnak, teljesen független a politikától, ezért a röpiraton igyekezett kihúzni a "kommunista ízű" mondatokat.
²⁵ Illyés Gyula 1932. augusztus 1-én, a Magyar Kir. Állami Rendőrség Budapesti Főkapitányságán tett vallomása ellentmondani látszik a naplójában elmondottakkal. Visszaemlékezése szerint a "röpcédula-kézirattal" július 27-én, a Seemann kávéházban tartott összejövetelen találkozott először, ahol ő is megtette a szövegen a szükséges javításokat.
²⁶ Mely a következőképpen hangzik: "Nálunk még mindég akasztanak azért, mert emberek nem bírják az éhséget, mert a társadalmi berendezések javítását vagy megváltoztatását kívánják."
²⁷ Szimonidesz Lajos 1933 áprilisában írt fellebbezésében tiltakozott az ellen a vád ellen, hogy az inkriminált 3 bekezdés szövegét ő írta, mivel erre semmiféle bizonyíték nem merült fel.
²⁸ József Attila védőügyvédje, dr. Bartha Gyula a Budapesti Kir. Büntető Törvényszék 1932. szeptember 21-én tartott főtárgyalásán nyilatkozott erről.
²⁹ A "röpirat-per"-hez kapcsolódó fontosabb személyek életrajzait az 1930-évek végéig követjük nyomon.