2. per

Vizsgálat a kötet ellen

BFL: VII. 5. c Budapesti Kir. Büntetőtörvényszék iratai. Büntetőperes iratok, kiemelt munkásmozgalmi perek 1/1931-6418

Dr. Strache Gusztáv kir. főügyész 1931. május hó 4-én utasította a Budapesti Kir. Ügyészséget, hogy a Juhász Árpád nyomdájában előállított inkriminált mű miatt indítsanak bűnvádi eljárást és terjesszenek elő indítványt a sajtóközlemény kéziratának és példányainak lefoglalása érdekében A főügyész indoklásában kifejtette, hogy a mű 34. oldalán közölt „Szocialisták” című lázító vers az 1912. évi LXIII. tc. 19. §-a értelmében az „osztály elleni izgatás” vétségét meríti ki, a kötet 39. oldalán lévő „Villonról meg a vastag Margotról” című ballada pedig az 1929. évi VII. tc. 2. §-nak 1, pontjába ütköző szemérem elleni izgatás vétségébe ütközik

BFL: VII. 18. d. Budapesti Királyi Ügyészség peres iratai. Büntetőperes iratok, kiemelt munkásmozgalmi perek 1/1931. IV. - 5 448

A detektívek május 8-án vitték el a könyv nyomdai példányait⁷, május 9-én pedig a szerkesztő, Sándor Pál és József Attila lakásáról kobozták el a kötet példányait

.
A Magyar Kir. Rendőrség Budapesti Főkapitányságán 1931. május 11-én kerül sor Müller Lajos és József Attila kihallgatására

. A költő előadta, hogy a kötet saját kiadásban jelent meg. A könyv borítóján olvasható „Új Európa Könyvtár” kiadó, csak egy fiktív cég, csak azért használta, hogy könnyebb legyen a terjesztés. A „Döntsd a tőkét, ne siránkozz” című művet körülbelül két hónappal ezelőtt jelentette meg, 2000 példányban, melyből 1400 példányt bizományban értékesített, a többit az előfizetőknek és a sajtónak küldött el.

A Magyar Kir. Ügyészség osztály elleni izgatás, és szemérem elleni vétség bűntette miatt 1931. május 12-én kérte a Budapesti Kir. Büntetőtörvényszék vizsgálatát az üggyel kapcsolatban

.
A Büntető Törvényszék vizsgálóbírója előtt 1931. május 30-án tett vallomásában vállalta József Attila a két „inkriminált” vers miatt a sajtójogi felelősséget, bűnösségét azonban nem ismerte el

.
Az Budapesti Kir. Ügyészség elnökének 1931. június 12-én kelt vádirata

szerint a vád tárgya a költő forradalmi verseit tartalmazó Döntsd a tőkét… kötet, különösen a Szocialisták című vers "Le a kapitalizmussal..." kezdetű része, mely bíróság szerint kimerítette az „izgatás bűnét”, valamint a „Vastag Margotról szóló ballada” című vers szeméremsértő részei voltak.
A Budapesti Kir. Büntető Törvényszék 1931. szeptember 5-én tartott nyilvános főtárgyalásán

melyet a hírhedt a Schadl Ernő-tanács vezetett⁸, József Attila kijelentette, hogy a „Döntsd a tőkét, ne siránkozz” című verseskötet szerzőségét vállalja, a Villontól származó balladát azonban, melyet a nagy francia költő halálának 500 éves évfordulója alkalmából tett közzé, francia eredeti nyelvből fordította. A Büntető Törvényszék a szeméremsértés vádját visszavonta⁹, de a Szocialisták című verséért, osztályellenes izgatás miatt József Attilát nyolcnapi fogházbüntetésre ítélte [31-30-29-28-27-26]. Az indoklásban a következőket olvashatjuk erről: „József Attila beismerte, hogy a „Döntsd a tőkét, ne siránkozz” című kötetet ő írta, közzétette, s azért mint szerző a sajtójogi felelősséget elvállalta; kivétel ez alól a „Villonról meg a vastag Margotról szóló ballada” című vers, melyet ő csak francia eredetiből fordított. Védekezése szerint a „Szocialisták” című vers nem izgató tartalmú, azt nem is azzal a célzattal írta. Ami pedig a Villon balladát illeti, ez a vers magyar fordításban megjelent a „Toll” című időszaki lap 1929. évi szeptember hó 22-iki számában, s ő a verset abból az alkalomból tett közzé, mert a szerző Villon halálának most volt 500 éves évfordulója. Egyébként e versben semmi szeméremsértő nincsen…” A tárgyaláson, Dr. Melléky Kornél, József Attila védőügyvédje fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen. József Attila 1931. december végén a Budapesti Kir. Ítélőtáblának írt fellebbezésében részletesen kifejti, hogy a „Szocialisták” című vers miért nem alkalmas az osztály elleni izgatásra. Az indoklásban kifejtett zseniális gondolatait olvasva tanulmányozhatjuk a költő rendhagyó érvrendszerét, és logikáját

.
A Villon-ballada ügye 1932. április 30-án kerül a Budapesti Királyi Ítélőtáblán a Gadó-tanács elé. A királyi ítélőtábla helybenhagyta az ítéletet

, de egy újabb fellebbezés eredményeként harmadfokon a Magyar Kir. Kúria elé került az ügy, ahol 1932. szeptember 27-én tartották meg a tárgyalást. Ezen a tárgyaláson már nem került szóba a Villon-fordítás. A semmisségi panaszok elutasítása után a Kúria helybenhagyta az alsóbbfokú bíróság ítéletét, de a 8 napi fogházbüntetést 3 évi időtartamra felfüggesztette

.
Végül 1933. április 4-én a Magyar Kir. Büntető Törvényszék a kötetet a Btk. 62. §-a és a Bp. 477. §-a értelmében elkobozta, azaz tiltott könyv lett

. József Attila védekezése, amelyet Melléky Kornél ügyvédje adott elő, méltán foglalhatna helyet a költő prózai művei között.
A kötet éppen emiatt az ítélet miatt nem jelenhetett meg 1945-ig¹⁰. S bár a költő büntetését ez ügyben felfüggesztették, néhány nappal korábban, 1933. március 22-én azonban egy újabb pert indítottak el ellene a Lebukott című versének „lediktálásáért”.

   Müller Lajos, a kötet nyomdászának visszaemlékezése felelevenítik a kötettel kapcsolatos rendőrségi nyomozás és tárgyalás eseményeit:
„…A köteles példányok beküldése után rövidesen megjelent a rendőrség: házkutattak, feltúrtak mindent, de természetesen semmit sem találtak. Már éppen dolguk végezetlen elvonulóban voltak, amikor kirohant elébük a fűszeres, és halottsápadtan közölte, hogy a keresett könyvek nála vannak ugyan, de ő ártatlan. Nyilván azt képzelte, hogy nyomban karóba húzzák, amit utóbbi cselekedetéért meg is érdemelt volna.
Ilyen előzmények után került az ügy a törvényszék elé, s mivel az ügyész nemcsak József Attila forradalmi verseit találta izgatóknak, hanem a kötetben levő Villon-fordításokat is - kü1önösen a Vastag Margóról szóló balladát -, így hát sajtó útján elkövetett szemérem elleni vétség címén is vádat emelt ellenünk, - lévén az akkori sajtótörvény értelmében szerző, kiadó, nyomdász ésatöbbi egyaránt vétkes az ilyen természetű cselekményben.
A Méhes-tanács többhónapos fogházra szóló elsőfokú ítélete elhangzott, de megfellebbeztük. A táblai tanácsban Gadó elnökölt, akinek szavaiból nem sokat értettünk, mert előrehaladt gégerákja miatt torkából már csak értelmetlen hangzavar tört elő, ám Trager Ernő "királyi" ügyész annál inkább felkötötte irodalmi fehérneműjét, de keresztkérdéseivel pontosan ellenkező eredményt ért el, mint amit remélt. A fellebbviteli tárgyalás elején Attila idegeskedett, mint mindenki, aki ritkán áll vádlottként a bíró előtt, de az ügyész frázisokkal teli lánccsörgetésére már elemében érezte magát, és remekül válaszolt.
Akik ismerték József Attila vitakészségét, elképzelhetik replikáját, mellyel elsősorban Villon-fordításait védelmezte. Sajnos, jegyzőkönyv nem örökítette meg, így emlékezetből próbálom itt halványan körvonalazni védekezését. József Attila elöljáróban közölte, hogy Villon verseit ófranciából fordította,. s az eredetiben a paráználkodó "Vastag Margó" áldott állapotú - amit maga sem tartott íz1ésesnek kihangsúlyozni. Viszont Villon költeményei a modern francia irodalom hajnalát jelentik, s mint ilyenek, a hazai felsőbb iskolák tananyagát is képezik; ezen az alapon tehát el kellene kobozni az iskoláskönyveket is.
   A tárgyalás szünetében példátlan eset történt. Az ügyész a folyosón felkereste József Attilát, és formális irodalmi vita alakult ki köztük. Attila eredeti francia Villon-kötetet szedett elő táskájából (rejtély, hogyan jutott hozzá), és meggyőzően érvelt.
És a nyomorgó, krajcártalan, a betű szerint állandóan éhező, kicsapott egyetemi hallgató - újságárus-költő - győzött! - Az ügyész beismerte balfogását, és elejtette a vádat a szemérem védelmében -, az osztály elleni izgatás bűncselekményében azonban fenntartotta, s így József Attilát elítélték, az ítélet végrehajtását azonban három évre felfüggesztették¹¹.

Felhasznált levéltári források

1. BFL: VII. 5. c Budapesti Kir. Büntetőtörvényszék iratai. Büntetőperes iratok, kiemelt munkásmozgalmi perek 1/1931-6418 (1-59. lap)
2. BFL: VII. 18. d. Budapesti Királyi Ügyészség peres iratai. Büntetőperes iratok, kiemelt munkásmozgalmi perek 1/1931. IV. – 5 448 (1-21. lap) [kiemelt munkásmozgalmi perek]

A mű közlése:

SZOCIALISTÁK

Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozóknak!...
A tőke szennyében gázolunk, kedves fegyverünk böködi
    tomporunkat -
Böködj, böködj csak szüntelenül, kedves fegyverünk,
hadd tudjuk meg ujra és ujra, hogy véletlenül, tusa nélkül
    csatát nem nyerünk,

Nem sietünk, erősek vagyunk, rengeteg az elevenünk,
    a halottunk,
tanácsot állunk a dombon, melyre pincéből, bányából,
kubikos gödörből feljutottunk
viszi az idő a ködöt, tisztán meglátni csúcsainkat.

Viszi a ködöt az idő s az időt mi hoztuk magunkkal,
hoztuk harcunkkal, tartalék nyomorunkkal,
a kenyérrel, mely megpenészedett, amig a munkás
    megszeghette ,
a kásával, mely megdohosodott, amig a munkás megfőzhette,
a tejjel, amely megsavanyodott, amig a munkás köcsögébe
    belecsobbant,
a csókkal, amelyből cafraság lett, amig a munkás fiatalába
    beledobbant,

a házzal, amelyből omladék lett, amig a munkás
    beleköltözött,
a ruhával, amelyből rongy lett, amig a munkás
    beleöltözött,
a szabadsággal, mely elnyomás lett, amig a munkás,
    megszületett,
a bőrszivarral, mely bagó lett, amig a munkás
    felnövekedett,
a tőkével, mely munka lesz, mig megnő az inas
s kalapácsával odavág,
világ!
ahol a legfehérebben izzik a vas!...

Vers, eredj, légy osztályharcos! a tömeggel együtt majd
    felszállsz !...

Te délre mégy, te nyugatra, én pedig északra, Elvtárs!

Közölve: József Attila összes művei. II. kötet [versek 1929-1937] (Akadémia Kiadó, Bp., 1952. 45. old.)

BALLADA
A VASTAG MARGOT-RÓL

BALLADE OE LA GROSSE MARGOT

Ha szeretem a szép lányt szolgamód,
Nem kell azért bugrisnak vélnetek,
Javai finom óhajra valók,
Csókjáért kardot, pajzsot viselek.
Fazekat happolok, ha emberek
Jönnek, ellépek borért csendesen.
Kerül gyümölcs meg sajt. S ha rendesen
Fizetnek, mondok: Jól ityeg bizony!
Csak jőjjenek, ha dürgésük leszen,
E bordélyba, hol szállásunk vagyon.

De megvannak a vijjogó bajok,
Ha pénz nélkül jön Margot hálni meg.
Szivem halálra gyűlöli. Fogod
Mindjárt kabátod, szoknyád, réklidet,
S gyapju gyanánt a zálogba viheted!
S kezét csipőre téve bőg nekem
Az Antikrisztus, hogy Jézusra, nem,
Ö nem teszi! Hát jól képen kapom
Az orra fölött hordja kézjegyem
E bordélyban, hol szállásunk vagyon.

Majd megbékülünk; szellent rám nagyot
- Dagadtabb, mint a dongó - fölnevet,
Combom csapkodja, Gogo-z meg gagyog,
Öklével birizgálja fejemet.
Mint bunda, alszunk, lévén részegek.
S kelünk. Korog a hasa. Kényesen
Fölmászik rám, nyögök keservesen,
A deszkánál is laposabbra nyom,
Ledérkedéssel tönkre így teszen
E bordélyban, hol szállásunk vagyon.

AJÁNLÁS

Vihar, fagy, dér - megvan a kenyerem!
Igy vesz az ember gubát az eben.
Lóg rajtam, pénzit megéri velem.
Lotyó, kurafi: passzolunk nagyon!
Ocsmányoké ez ocsmány szerelem.
Nincs emberségünk, hát ne is legyen
E bordélyban, hol szállásunk vagyon!

Megjelent: A Toll 1929. szeptember 26-i száma

Közölve: Francois Villon összes versei. (Magyar Helikon, Bp., 1971. 112-114. old.)

Sajtóvisszhang:

SZÉLKAKAS-KÖLTŐK

József Attila új verseskönyve, a "Döntsd a tőkét, ne siránkozz!" nem nyit számunkra új egeket, új napokat. Csak alkalom, csak ürügy, hogy csúf korbetegségekről panaszkodhassunk. Van nálunk egy kis írócsoport, a fiatalság leghangosabbjaiból verődött össze, kikben az irodalom fogalma egészen furcsa átalakulást szenvedett. Eddig az irodalom, de különösképpen a líra nagyon szent dolog volt. A líra végső megfogalmazása, változhatatlan sudárba Szökése volt az ember legmagasabbrendű teremtői ihletének. Hiszen azért zárt a formája, mert nem tűri meg a véletlent, az esetlegest, hanem Isten forró szavaira kényszeríti az embert.
Ezek az ifjak azonban fölfedezték a sokarcú verset, azaz megverselnek egy dolgot 3-4-féle hangnemben, készítenek róla marxista, nacionalista, kisagrár és egy semleges szólamú verset. A változatok azután bekerülnek a belső zsebbe, s hogy melyik kerül elő legelőször, az attól függ, hogy mit parancsol a konjunktúra. De idővel előkerülnek a többi változatok is, mint többek közt József Attila példája mutatja.
   Itt az "Ákácokhoz" címzettű verse. 1929 novemberében így jelent meg az 1-2. versszaka az Előörsben:

Száz göbbedő, odvas falunkba
homokot kötözni magunkba
ákácok vigyázzunk magunkra, -
szisszentő ez, de lombos föladat.

Zizegni minden bizalomra
keserülő mennyei munka,
de kössünk, kössünk lágyan zsongva,
a homok elfut, a föld megmarad.

1931-ben viszont már átalakult József Attila mondanivalója:

Száz göbbedő odvas falunkba
homokot kötözni magunkba
- ákácok vigyázzunk magunkra! –
az úri szélben ez a föladat.

Zizegni minden bizalomra
keserülő e marxi munka,
de kössünk, kössünk lágyan zsongva,
a homok elfut, a föld megmarad.

A "szisszentőből" tehát "úri szél" lett s a "mennyei munkából" "marxi munka" . Így jut Marx szoros kapcsolatba a mennyekkel! Ez a 2-ik számú változat, de lehetséges, hogy még egy harmadik is ott rejtőzik a "vagányok félig lúdtalpú Attilájának" mellényzsebében. (Ö jellemzi így önmagát "Csin-bin" c. versikéjében!)
   József Attila bizonyára azzal fog védekezni, hogy két esztendő alatt fejlődött s azóta fedezte fel a marxizmus mezőit. De úgy vélem, hogyha a költő csakugyan fejlődik, akkor igazán nincsen szüksége arra, hogy a már megírt verseit átírja. Hiszen ez a verskoldusok szokása. Ha valaki fejlődik, fejlődését új alkotások rohamos előretörése szokta bizonyítani.
Előre tör ilyenkor s nem a tegnapot mázolja át. Gratulálok ahhoz a "forradalmi hévhez", mely régi versek marxista átfestése által bír csak lázadozni! Petőfi, mikor megjött a forradalom, átköltötte, forradalmasította a "Kutyakaparót"?
    József Attila is lassankint azok közé tartozik, akik elképesztenek a "versköteteikkel". E kötetek ugyanis egyre üresebb, szegényebb, vékonyabb füzetek. Alig merek már arra gondolni, hogy még nem is olyan régen milyen dús, jól fölépített versköteteket bocsátott világgá Ady Endre. Hogy micsoda teljesség például Kosztolányi két könyve: a "Szegény kisgyermek panaszai" s a "Bús férfi panaszai". Ma csak két fiatallírikus barátkozik nagy ívű alkotás igényeivel: Erdélyi József és Illyés Gyula. Különben a lírikus megír három esztendő alatt tizenöt verset és kötetté nyúzza őket. Ifjú túltörekvő publicistánk megír három cikket és kötetet dagaszt belőlük. Röpcédulává degradálják lassan a könyvet s röpke ötletek postásává az írót. Nem fájna ez a ritka termés, ha nem ifjú lantosaink gyatra egyhúrúságának volna a nyílt színen való jelentkezése. Egész sereg van már belőlük, kik öt-hat esztendeje egyetlen hangot ütögetnek szüntelenül. A suhanc kényelme ez, ki egyetlen grimasszal nyugtalanítja napról-napra az "erkölcsi világrendet”.
   József Attila amilyen nagy forradalmár burjasztásaiban, éppen olyan avas lény irodalmi felfogásában. Avasabb az Akadémiánál s az Akadémia egész rokonságánál. Legutóbbi kritikai művelete Babits Mihály verseinek a bírálása volt. Bírálatában átírta, átjavította Babits verseit s bőségesen elmagyarázta, hogy milyen törvények betartásával s milyen eszközök megragadásával lehetne jó verseket faragni belőlük.
József Attila tehát azt tartja, hogy az irodalmi alkotásnak eleve megállapított szabályai vannak, melyeknek tartása föltétlenül jó műhöz vezet. E felfogást utoljára Gottsched képviselte Németországban és jó néhány századdal ezelőtt. A vénséges Gottsched bizonyára fölujjong sírjában, hogy íme a XX. században ilyen remek reinkarnációja támadt!
Mindezeken túl József Attilát a kóklerségtől félig-meddig megromlott, de tehetséges költőnek tartom. Bár új kötete a "Nincsen apám, se anyám" után ijesztő hanyatlás, s bár a zsenialitásnak még csak egy szikrája sem lakozik benne, ennyit már biztosan láthatunk. De ebben a kötetében is van egy sajátságos hangszín: a dörmögés. Dörmögő, dohogó költő. S e dörmögés: keserű vagy kedélyes motyogás, finom párákkal hintett, vagy fojtott káromkodásokkal fűszerezett suttogás, olykor megkapó csavargó-életbölcsesség. És van egy tája: a primitív idill reális vidéke, ezen a tájon biztos és telthangú dalos. A "Betlehem" s a "Betlehemi királyok" maradandó, tökéletes két vers. Persze eléggé tragikus a költőre nézve!), hogy már két esztendeig kell várakoznunk két jó részre. A mai rohanó világban!
Legrosszabbak a forradalmár versei. Ady mennyivel maibb, frissebb forradalmár költő. Erdélyi néppanaszai mennyivel inkább a nagy közösség énekei. József Attila a "köd pamutpapucsaival" (1. Csokonai!) játszik egy egész versikén át s közben beírja, hogy a "tőkés világ kamatja életem", vagy megemlíti, hogy elvtársai a kaszaélek s kész a forradalmi vers. Vagy: az őszi ködök közé beiktatja a vörös ködöt. Sohase láttam még ártatlanabb forradalmárt. Néha az a gyanúm, hogy azért furakodott be a forradalmárok közé, mert "forradalmas verseivel" végképen le akarja járatni a forradalmat. Hisz költőnk igazában békés, elmélkedő s elméskedő vagabund.
   Szegény Marx! Ha látná a törpe utódok bodzabuzogányait! Ha látná, hogy némely ifjaink milyen gyatra verseket és prózákat próbálnak menteni a nevével. Lassankint tudományos vizsgálat tárgyává tehetjük a marxizmus irodalmi patológiáját. Marx lesz lassankint a zagyva, csonka-bonka, félig sikerült írótöredékek pótszere. Mígnem sűrű villámlásként, egekből egekbe lendülve meg nem indulnak a töretlen, örök fiatalság, szabad, tiszta s szép lázadásai!

Előörs 1931. máj. 10.

Féja Géza

JÓZSEF ATTILA ÚJ VERSEI

...Uszít is a tőkés nép-iszony ellenforradalmi kis ördögöket; ...
piszkafával, barna bivalyon bökdösik vöröslő énekeimet" . .. Így dalol a különben tehetséges József Attila "Döntsd a tőkét, ne siránkozz" című új kötetének egyik versében a konzervatív, nemzeti érzésű kritikusokról, József Attila azonban erősen téved. Mert nem kell "barna bivalyra" ülni, még csak magas lóra sem, hogy az ó verseit megbírálják. Abban azonban igaza lehet, hogy piszkafa, vagy valami kotróbot elkél a bírálat során, mert a kritikus az ó verses kertjében, sajnos, nemcsak virágok közt turkál... József Attila, aki - mint néhány verse mutatja tehetsége révén igazi poéta is lehetne, a "proletárköltő" címét ambicionálja, de úgy értelmezi ezt a hivatást, hogy lépten-nyomon káromkodik s olyan emberi életnyilvánulásokról és rosszillatú tárgyakról ír, amelyekkel még a tudományos biológiai és orvosi irodalom is csak a "naturalia non sunt turpia" elve alapján foglalkozhat. Kár, hogy rossz útra tévedt; kár, hogy a költő igazi babérja helyett ifjú kommunisták garasaira, vagy talán inkább Moszkva guruló aranyára pályázik, Verseskönyve mindenesetre beszédes bizonysága annak, hogy a bizonyos oldalról reakciósnak kikiáltott magyar kk. ügyészség milyen liberálisan értelmezi könyvcenzúrázási jogát.

Budapesti Hírlap 1931. máj. 24.

DÖNTSD A TŐKÉT, NE SIRÁNKOZZ

József Attila új versei. Új Európa Könyvkiadása Budapest, 1931

József Attila fiatal költő. Amint verskötetének utolsó oldalán látom; már 1929-ben jelent meg verseskönyve. Sajnos, azt nem ismerem, s így József Attilát sem ismerem egészen: kétévi futásának grafikonját nem látom, abból előre következtetni nem tudok s az összehasonlítás élvezetéről is le kell mondanom. De így is van valami tenyérjóslásszerű érdekesség, valami grafológus-izgalom abban, amint negyvennyolc oldalas kis füzetét kezemben tartom és olvasok belőle.
   Az utolsó évek magyar verstermésében alig emlékszem vissza könyvre, mely ennyire lekötött volna: érdeklődő, mondhatnám, lelkes tetszésemet és egyszersmind heves ellenkezésemet ilyen mértékben hívta volna ki. Mert a József Attila verseit szeretni, vagy nem szeretni: ízlés dolga. El lehet képzelni jogos ellenérzést is ezekkel a versekkel szemben, valami kis fuldoklásfélét ebben az atmoszférában.
   A nincstelen csavargók szájas, zamatos, helyenként drasztikus beszéde a József Attila lírája. Mindent mer, mint a betyár, akitől semmit sem vehetnek el s fületlen gombnál életét sem becsüli többre. Lomha jobbágydörmögés, jóízű betyárság, szimplista elbúsongás kószál sorai között. Az Ady individuális önistenítésének nyoma sincs benne. A saját nagyságát, költői több-voltát egyetlen szóval sem akarja olvasóiba szuggerálni. Sőt akasztófahumorral figurázik sajátmagán, mint krumplit-evő paraszt, vagy félszeg legátus. El akar törpülni, egynek a sok közé és személytelenül, a sokak hangján beszélni, mint a népköltészet.
Egy-egy versén igaz művészet csillog. De csillogása nem a drágaköveké, hanem a füvek reggeli harmatáé.
A magyar költői nyelv fejlődésének két ágba szakadás a csaknem egyidejű a magyar költészettel. De a Kazinczy nyelvújításától kezdve egészen szembeszökő. Az egyik ág a magyar nyelv zamatos, erős ősi törvényei szerint Ady-ig vezetett, kifejezve mindazt, ami csak képzettársításban, szóban, képben, fordulatban kisajátíthatatlanul, tősgyökeresen és lefordíthatatlanul magyar. A másik ág nyugat felé kanyargott s magába gyűjtötte a nyugati gondolkodás összes mellékfolyóit. Ennek a folyam ágnak partjain nyíltak ki azok a liliomok, melyek a Louvre kertjében, vagy a Stefan George háza előtt is nyílhatnak. Ez az ág torkollik a Tóth Árpád, Babits és Kosztolányi pazarul csillogó, ideges, finom költészetébe.
Ebben a pillanatban úgy érzem és ki merem mondani, hogy József Attila Ady Endre költői útjának első igazi és helyes folytatója. Nem szellemet és nem ideológiát kapott József Attila Ady tói, hanem intelmet: visszafigyelni őseink nehézkongású, bibliás, de mégis üde és vad virágszagú beszédére.
Bármennyire idegen is nekünk ez a beszéd, bármennyire érezzük, hogy mint öncél, zsákutcába vezet s csakis nyelvgazdagító jelentősége lehet: mégis jólesik figyelnünk reá. Mintha hatodik ősanyánk bölcsődalára emlékeznénk vissza halványan, egy-egy elrévülő pillanatra. Mintha Balassa előtti virágénekeket hallanánk. Mintha torban éneklő regősök hangfoszlányait dobná vissza valahonnan a szél. Helyenként a kuruc rigmusok naiv muzsikája ébredezik benne.
   Kit ne illetne meg az ilyen muzsikájú József Attila-vers? -:

Futtam, mint a szarvasok,
lágy bánat a szememben.
Famardosó farkasok
űznek vala szivemben.

Aggancsom rég elhagyám,
törötten ing az ágon.
Szarvas voltam hajdanán,
farkas leszek, azt bánom.

Farkas leszek, takaros.
Varázsüttön megállok,
ordas társam mind habos;
mosolyogni próbálok.
S ünőszóra fülelek.
Hunyom szemem álomra,
setét eperlevelek hullanak a vállamra.

Urakra szórt paraszt-átka, mint a Ludas Matyi új fejezete. Mint valami középkori magyar ráolvasás:

Habos tengert egyengessen
avasfogú boronával!
Hosszú szárú esőt vessen,
gyűjtse boglyába fiával!
S ha már van elég halpénze,
kárászoknak nyisson kocsmát!
Örvénysüveg a fejére!
Húzzon vizigödör-csizmát!

   Ám ennek a sajátosan érdekes és erős formának belső tartalma: majdnem semmi. Egy-egy igazi elrévülés, zsúpfedelű házak közötti kószálás, boglyatövi pihenés, anya-elsiratás: valódi költőről tanúskodnak. De ez még vajmi kevés. Program-versei mögött nincs belső aranyfedezet. A proletárságot paraszt-nyelven beszélteti. Tanyai csendű képeinek fülledt melegét, melyben parasztok egyenesítik és élesítik a fenyegető kaszát, hideg és disszonáns fuvallattal veri szét egy-egy költőiesített, tudákos marxi szólam vagy "elvtárs" -megszólítás. Hideg fejjel megtanult program és ideológia ez József Attilánál. Még akkor is, csak megtanult, ha esetleg a saját bőrén tanulta meg. (Ezt meg kellett mondanunk, bár programjával talán sokkal inkább egyetértünk, mint egyet érzünk költészetével.),
Még néhány szót a könyvecske végén közölt Villon-fordításokról –: Költőkre még saját írásaiknál is jellemzőbb, hogy a világ írói közül kit választanak ki fordításra, hogyan fordítják és hogyan ferdítik őket.
József Attila ösztönös költőiségét semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy éppen Villon-tól fordított. Kötetének átolvasásakor háromszor is eszembe jutott, hogy magyar Villon-nak nevezzem őt, még mielőtt felfedeztem volna a kötet végén levő fordításokat.
   Míg Tóth Árpád és Szabó Lőrinc csillogó művészettel, hibátlanul szép sorokban adják vissza Villon verseit, József Attila gorombán, döcögő, betyáros sorokban varázsolja elénk Villon csirkefogósan nagy lelkét. De túllő a célon: erősen József Attila lesz Villonból, túlságosan szegénylegény, nagyon is hortobágyi levegővel…

Erdélyi Helikon (Cluj-Kolozsvár) 1931. máj.

Dsida Jenő

"DÖNTSD A TŐKÉT, NE SIRÁNKOZZ"

Új verseskötetet lapozunk fel. Írója: József Attila. Kiadták Budapesten és természetesen - elkobozták. Ez a verseskötet: öröm és nyereség. József Attilának eddig is voltak felfigyeltető versei, de nem volt nyílt állásfoglalása. Nem tudtuk hová sorozni és ő sem tudta: hová tartozik. Most már tudja és tudjuk mi is. Tudjuk mi is és köszöntjük bizakodó erőöntudatos hallóval, saját versévei:

. . . döntsd a tőkét, ne siránkozz
ne szisszenj minden kis szilánkhoz!
Ha odasujtsz körül a sorshoz,
az úri pusztaság rikoltoz,
a széles fejsze mosolyog!

Egy garabonciás fürgeségével jön, vágtat és rohan tovább. Csóvavető, tetőgyújtó, bizakodó hitet hunyorító, erős paskoló és felrázó, aki széttép, szétmar, szétnevet, tönkresulykol mindent, ami nem a-z osztályharcot szolgálja. Még a verset is szétmorzsolja; félredobja, kijátssza, hogy bolondos fintorral annál jobban kisikolthassa, tudatosíthassa a végső harcot:

Ez mind csak játék. Ceruzával írom,
uraktól kapott pénzen vett papíron,
még nem gépfegyverzüm-züm e betű
váj, mint a nyomor, csíp, mint a tetü.

Aki a pesti atmoszférában ilyen hangot tud megütni, azt többé nem kell félteni. Egészséges és erős. Kacagva bakafántoskodva önti, gyömöszöli a saját erejét, saját bizakodását másokba, csüggedőkbe, ahol ilyen hangra már képtelennek hittük az embereket. József Attila hangja: egészség, erő, az osztályharc mindig felújuló tavasza.

Az Út (Bratislava-Pozsony) 1931. aug. 20.

Fábry Zoltán

JÓZSEF ATTILA VERSESKÖTETÉT MEGSEMMISÍTIK…

Sápadt, apróbajszú, vézna fiatalember állt e hét keddjén dr. Schadl Ernő tanácselnök tanácsa előtt: József Attila, a fiatal költőgeneráció egyik igen tehetséges tagja. Külseje Petőfi Sándorra emlékeztet. Ugyanaz a beesett arc, mélyen izzó szemek, csak a jellegzetes Petőfi-gallér és kravátli hiányzik Petőfi ismert képmásából. Azért került most ide, mert egyik versét
izgatás címén inkriminálta az ügyészség, a bíróság jogerősen el is ítélte József Attilát és most afelett kell dönteni, hogy elkobozzák és megsemmisítsék-e a könyvet, amelyben az izgatásra alkalmas vers megjelent.
- Van kifogása az elkobzás és megsemmisítés ellen? - kérdezte
Schadl tanácselnök.
- Legfeljebb annyi - mondotta József Attila, hogy
tessék a könyvből csak az inkriminált verset eltávolítani, a többit épségben hagyni. Hiszen csak egy vers miatt ítéltek el:
Az ügyész ellenezte ezt a megoldást, amelyet szerinte nem lehet megvalósítani.
- Akár én is vállalkozom rá - jelentette ki József Attila, hogy kivágom az összes példányokból az inkriminált verset. .
A Schadl-tanács visszavonult, az egész hallgatóság pedig élénk vitát kezdett arról, lehetséges-e a megsemmisítésnek ez a módja. Voltak, akik, azt mondták, hogy lehetséges, egy ügyvéd azonban kifejtette, hogy a bírói joggyakorlat eddig úgy alakult ki ebben a kérdésben, hogy ha egy irodalmi műben elkobzandót és megsemmisítendőt állapít meg a bíróság, úgy az egész kötetet meg kell semmisíteni. Például a múltkor egy
300 oldalas regény utolsó néhány szavát mondotta ki izgató tartalmúnak a bíróság és hiába ajánlotta fel a kiadó, hogy az utolsó oldalt, amely úgyis lényegtelen a regény szempontjából, mind a 300 példányból kivágatja, mégis elkobozták és megsemmisítették az összes példányokat.
És valóban a Schadl-tanács, a törvény és joggyakorlat alapján, elrendelte az egész verseskönyv minden egyes feltalálható példányának elkobzását és megsemmisítését. József Attila - mitevő lett volna - megnyugodott az ítéletben.
Így hát egyetlenegy alaposan inkriminált vers miatt hivatalból megsemmisítik egy nagyon tehetséges költő egész verseskötetét, egy költői pálya egyik talán jelentős állomását.
Vajjon marad-e belőle egy példány az irodalomtörténet számára? . . .

Új Magyarország 1931. szept.

JÓZSEF ATTILA ÚJ VERSEI

Döntsd a tőkét, ne siránkozz. - Új Európa-Könyvtár. Budapest, Új Európa-Könyvtár kiadása. 48 l.

Az egyébként nem tehetségtelen költőnek program-versekből összeállított ez a kis kötete nem a favágókhoz szól, hanem a társadalom nemkapitalista elemeihez s a tőke, amelyet ki kell dönteni, nem fatőke, hanem a "Kapital". "Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz, - ne szisszenj minden kis szilánkhoz! - Ha odasujtsz körül a sorshoz, - az úri pusztaság rikoltoz, - a széles fejsze mosolyog!" E sorokat ügyesen a Favágó című versében mondja el, de "Éljen a munkásság, parasztság, -nem fogja polgári ravaszság, - fölrúgja milliónyi láb, - hú! tömegek, tovább! tovább!" - s más ilyenfajta megnyilatkozásaiból nyilvánvaló, hogy a Kapital-t kell kidönteni. Ha az esőről ír: "esik a munkátalan munkásokra - esik a magántulajdonra: - ... gödörlakó kubikusokra - párnás polgári lakásokra," - a Regősénekben a népet lőccsel fizetik, az Aranyborjúban panaszkodik, hogy "piszkafával… böködik vöröslő énekeimet! - Uszulj föl uszító nép-iszony! Forgást köpök, mint a förgeteg - Eldöngöljük, elvtárs - el bizony! - az álkultúráért mind a dögöket!" - Mint e pár sorából is látjuk, alaphangja az elkeseredés és programja lázítás a kommunista forradalomra. Rosszul fogalmazott, rímelő kis vezércikkek, melyek már nem is tartoznak az irodalmi kritika körébe.

Magyar Szemle Könyvmelléklete 1931. dec.

A GADÓ-TANÁCS KRITIKÁJA EGY

VILLON - VERSRŐL

Villon a középkorban élt, költő volt és csavargó, lebujoknak és hercegi palotáknak volt felváltva a látogatója és szabadszájúság miatt gyakran meggyűlt a baja a fensőbbséggel. Rengeteget ült börtönben, egy francia herceg fel is akarta akasztatni, de mivel a siralomházban megeresztett egy pompásan sikerült tréfás rigmust, megkegyelmezett neki.
Ez a középkori "destruktív" költő, úgy látszik, még halála után is zűrzavart okoz. Mostanában József Attilának, a fiatal költőnek, a Villon-versek fordítójának okozott kellemetlen perceket egyik versével, amelynek fordítását szeméremsértés miatt inkriminálta az ügyészség. Ugyanakkor izgatás miatt is vádat emelt József Attila ellen "A szocialisták" című saját verse miatt. Annak idején a Schadl tanács tárgyalta ezt az irodalmi pert és József Attilát izgatás címén nyolcnapi fogházra ítélte, míg a Villon verse miatt emelt szeméremsértés vádja alól felmentette.
Most került az ügy a táblára a Gadó-tanács elé, amely az izgatás miatt József Attilára kimért nyolcnapi fogházbüntetést helybenhagyta, a szeméremsértés vádja alól pedig szintén felmentette a fiatal költőt. Igen érdekesek a Gadó-tanács ítéletének a Villon-versre vonatkozó megállapításai. Eszerint a Villon-vers tartalma sérti ugyan a közízlést, sőt a szemérmet is, de azt kellett vizsgálnia a bíróságnak, hogy vajon az aljas indulatok felkeltésére alkalmas-e? A Gadó-tanács szerint a Villon vers nem kavar fel aljas szenvedélyeket, s ezért József Attilát fel kellett menteni a szeméremsértés vádja alól.
Így tehát József Attilának mégsem kell középkori költőtársának verse miatt bevonulnia a Markóba, csupán a saját költeménye miatt...

Új Magyarország 1932. máj. 8.

JÓZSEF ATTILA: DÖNTSD A TŐKÉT, NE SIRÁNKOZZ

Aggodalmat kelt ez a programos cím. Versekkel dönteni a tőkét? Aligha fog menni, kivált így. Lehiggadatlan versek, csatakosan belekeveredő fasiszta szólamok mutáló gikszereivel, friss erejű üde hangok közt káromkodásszerű eredetieskedések. József Attila jobban kezdette, útját nem látjuk költő számára valónak.

Magyarság 1932. júl. 17.

(B. A.)

"DÖNTSD A TŐKÉT, NE SIRÁNKOZZ"

József Attilának, a fiatal költőnemzedék legkiválóbb egyéniségének a fönti címen verseskötete jelent meg. A haladó szellemű költemények természetesen nem tetszettek az ügyészségnek és a "Szocialisták" című vers miatt még annakidején eljárás indult József Attila ellen izgatás címén. A törvényszék el is ítélte volna nyolcnapi fogházra. Egyúttal az ügyészség indítványozta a verses könyv elkobzását is. Most, hogy a fogházbüntetés jogerős lett, sor került az elkobzó indítvány elbírálására. Kedden foglalkozott az üggyel a törvényszék Schadl-tanácsa, ahol Pataj Sándor hírlapíró-ügyvéd, védő kérte, hogy a törvényszék csak az inkriminált egyetlen versre rendelje el az elkobzást, a Schadl-tanács azonban az egész verseskötet elkobzását rendelte el.

Népszava 1933. ápr. 5.

Irodalomjegyzék

József Attila művei

1.     József Attila válogatott levelezése. (Sajtó alá rendezte: Fehér Erzsébet. (Akadémia Kiadó – MTA Irodalomtudományi          Intézet – Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp., 1976. ???? old.)
2.     József Attila összes művei. (sajtó alá rend.: Fehér Erzsébet és Szabolcsi Miklós) IV. kötet. Novellák, önvallomások,              műfordítások. Pótlások az I-III. kötetekhez. (Akadémia Kiadó, Bp., 1967. 293-294. old.)
3.     József Attila összes művei. (sajtó alá rend.: Waldapfel József, Szabolcsi Miklós) 2. jav. Kiad. II. kötet. Versek                      1929-1937. Zsengék, töredékek, rögtönzések. (Akadémia Kiadó, Bp., 1955. 531. old.)

Irodalom József Attiláról

4.     Sándor Pál: Emlékeim (szerk.: Szabolcsi Miklós) (Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1957. 318-319. old)
5.     József Attila emlékkönyv. (sajtó alá rend., szerk.: Szabolcsi Miklós) Sollner László: József Attila a                                         munkásmozgalomban. (Szépirodalmi Kiadó, Bp., 1957. 278-281. old.) és Müller Lajos: Küzdtünk együtt a                          forradalomért. Emlékek és gondolatok József Attiláról. (Szépirodalmi Kiadó, Bp., 1957. 281-289. old.)
6.     Szép Szó: József Attila emlékszám. 1938. József Attiláról az ügyvédje. Melléky Kornél dr. - Hasonmás kiadás.                 (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987. 115-117. old.)
7.     Szabolcsi Miklós: Kész a leltár. József Attila élete és pályája 1930-1937. (Akadémia Kiadó, Bp., 1998. 49-50., 72.          old.)
8.     Szabolcsi Miklós - Tasi József: Egy verseskönyv születése. [Új Európa, Bp., 1931. 48. old.] (Akadémia Kiadó, Bp.,             1980. 31. old.)
9.     Rejtő István: József Attila perei (Irodalomtörténet, 1952. 3-4. szám. 458-460. old.)
10.   Hajdú Tibor – Rákosi Sándor: József Attila versei a bíróság előtt. (Párttörténeti Közlemények. 1958. I. szám,                     190-214. old.)
11.    Pákozdy Ferenc: Vádló és vádlott is én vagyok. (Kossuth Kiadó, Bp., 1984. 275. old.)
12.    Pintér István – Szabó László: Írók a törvényszék előtt. In.: A század nevezetes bűnügyei. (Bp., 259-260. old.)
13.    Hajdú Tibor – Rákosi Sándor: József Attila perei. – A cenzúra árnyékában. (sajtó alá rend., szerk.: Markovits                      Györgyi és Tóbiás Áron.) (Magvető Kiadó, Bp., 1966. 796. old.)
14.    A magyar irodalom története. főszerk.: Sőtér István. VI. köt. A magyar irodalom története 1919-től napjainkig.                 Szerk.: Szabolcsi Miklós. (Akadémia Kiadó, Bp., 1966. 1106. old.)
15.     József Attila bibliográfia. (összeállította: Reguli Ernő) (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Bp., 1975. 319. old.)
16.     Gyertyán Ervin: József Attila alkotásai és vallomásai tükrében. Arcok és vallomások sorozat. (Szépirodalmi Kiadó,            bp., 1974. 205. old.)
17.      Markovits Györgyi: Üldözött költészet. Kitiltott, elkobzott, perbe fogott kötetek, versek a Horthy-korszakban. A                     Döntsd a tőkét… c. kötet pere. [Irodalomtörténeti Füzetek 45. szám, – MTA Irodalomtudományi Intézete] (Akadémia             Kiadó, Bp., 1964. 69-70. old.)
18.      Markovits Györgyi: A magyar írók harca a cenzúra ellen (1919-1944). [Irodalomtörténeti Füzetek 111. szám, –                 MTA Irodalomtudományi Intézete] (Akadémia Kiadó, Bp., 1985. 61-62., 96-97 old.)
19.     Bényei József: Magyar írók perei. (Kozmosz Könyvek, Bp., 1984. 210-212. old.)
20.     Kunszery Gyula: Magyar írók bűnpörei. [Auróra könyvek] (Auróra, Bp. 1942. 63. old.) [József Attiláról: 57-61. old.]
21.      Vida Sándor: „Perben” – József Attiláért. [A Munkások című költemény első, 1931-es változatáról.]                                  (Irodalomtörténet, 1973. 4. sz. 1005-1012. old.)
22.        G[alli] M[átyás]: Aranyborjú című verséről ír glosszájában. (Széphalom, 1931. március-áprilisi száma)
23.        Bánki Ágnes-Széll Jenő: József Attila és a kommunista diákok pere. (Irodalomtörténet, 1972. 4. szám 935-941.)
24.       Tasi József: Döntsd a tőkét, ne siránkozz. Egy unikális József Attila kötetről. (Új Tükör, 1980. máj. 25. 10. (XVII.               évf. 10. sz.)
25.        És ámulok, hogy elmúlok. József Attila iratok. (összeállította, bev.: Varga Katalin.) (Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp.,                   2005. 208. old.)

A per rövid kronológiája:

- 1931 elejére gyűjti össze forradalmi verseit.
- 1931. március 18-án készült el a költő a kötettel.
- A Budapesti Királyi Ügyészség a Törvényszék vizsgálóbírájának jelentésében kifejti, hogy a Juhász Árpád nyomdájában előállított mű lefoglalását 1931. május 6-án elrendelte el, és szorgalmazta a nyomozást a „Szocialisták” című lázító vers, [mely az 1912. évi LXIII. tc. 19. §-a értelmében az „osztály elleni izgatás” vétségét meríti ki] és a „Villonról meg a vastag Margotról” című ballada miatt [mely pedig az 1929. évi VII. tc. 2. §-nak 1, pontjába ütköző szemérem elleni izgatás vétségébe ütközik].
- A detektívek 1931. május 8-án vitték el a kész könyv nyomdai példányait, május 9-én pedig a szerkesztő, Sándor Pál és József Attila lakásáról kobozták el a kötet példányait.
- A Magyar Kir. Rendőrség Budapesti Főkapitányságán 1931. május 11-én kerül sor József Attila kihallgatására.
- A Magyar Kir. Ügyészség osztály elleni izgatás, és szemérem elleni vétség bűntette miatt 1931. május 12-én indítványozza a Törvényszéknek a költő ellen a vizsgálatot.
- A Budapesti Kir. Törvényszék 1931. május 20-i végzésével hoz végzést a sajtóvétségre vonatkozó vizsgálat ügyében.
- A Budapesti Kir. Büntető Törvényszék vizsgálóbírója előtt 1931. május 30-án tett vallomásában vállalta József Attila a két inkriminált vers miatt a sajtójogi felelősséget, bűnösségét azonban nem ismerte el.
- Az Budapesti Kir. Ügyészség elnökének 1931. június 12-én kelt vádirata szerint a vád tárgya a költő forradalmi verseit tartalmazó Döntsd a tőkét… kötet, különösen a Szocialisták című vers "Le a kapitalizmussal..." kezdetű része, mely bíróság szerint kimerítette az „izgatás bűnét”, valamint a „Vastag Margotról szóló ballada” című vers szeméremsértő részei voltak.
- A Budapesti Kir. Büntető Törvényszék 1931. szeptember 5-én tartott nyilvános főtárgyalását a hírhedt a Schadl Ernő-tanács vezette. vádlottak: J. A. és Müller Lajos
nyomdász – ítélet: A „Szocialisták” vers miatt 8 napi fogház, a Villon-fordítás miatt felmentették. A tárgyaláson, Dr. Melléky Kornél, József Attila védőügyvédje fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen.
- József Attila 1931. december végén a Budapesti Kir. Büntető Törvényszéknek írt fellebbezésében részletesen kifejti, hogy a „Szocialisták” című vers miért nem alkalmas az osztály elleni izgatásra.
A Villon-ballada ügye 1932. április 30-án kerül a Budapesti Királyi Ítélőtáblán a Gadó-tanács elé. A királyi ítélőtábla helybenhagyta az ítéletet.
- Egy újabb fellebbezés eredményeként harmadfokon a Magyar Kir. Kúria elé került az ügy, ahol 1932. szeptember 27-én tartották meg a tárgyalást. Ezen a tárgyaláson már nem került szóba a Villon-fordítás. A semmisségi panaszok elutasítása után a Kúria helybenhagyta az alsóbbfokú bíróság ítéletét, a 8 napi fogházbüntetést 3 évre függesztette fel.
- 1933. április 4-én a Magyar Kir. Büntető Törvényszék a kötetet a Btk. 62. §-a és a Bp. 477. §-a értelmében elkobozta, azaz tiltott könyv lett.
- A kötet éppen emiatt az ítélet nem jelenhetett meg 1945-ig.

Az ügyben érintett törvények, rendeletek, paragrafusok:

A „Szocialisták” című költemény miatt a következő törvény értelmében ítélték el.

1878. évi V. tc.
A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről

Első rész.

Általános határozatok

III. Fejezet

A büntetések

A büntetőtörvénykönyv elkobzásra vonatkozó rendelkezés

62. § Ha a büntetendő cselekmény, nyomtatvány, irat vagy képes ábrázolat közzététele vagy terjesztése által követtetett el: a szerzőnek, a nyomdásznak, az elárusítónak vagy terjesztőnek, úgyszintén a nyilvános kiállítónak birtokában levő példányok, minták vagy lemezek elkobzása és megse62. § Ha a büntetendő cselekmény, nyomtatvány, irat vagy képes ábrázolat közzététele vagy terjesztése által követtetett el: a szerzőnek, a nyomdásznak, az elárusítónak vagy terjesztőnek, úgyszintén a nyilvános kiállítónak birtokában levő példányok, minták vagy lemezek elkobzása és megsemmisítése ítélet által az esetben is kimondandó: ha a bűnvádi eljárás senki ellen sem indíttathatik meg.

Forrás:
1. Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1877-1878. évi törvénycikkek. Millenniumi emlékkiadás. Szerk.: dr. Márkus Dezső. (Franklin Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, Bp., 1896. old. 112-113. old.)

2. Vaszy György – Szíj Géza - K. Nagy Sándor – Körner Károly. Magyar büntető törvények és szabályok magyarázatokkal és jegyzetekkel. [A magyar Királyi Csendőrség, állami, városi és községi rendőrség, valamint általában az összes nyomozó hatóságok és nyomozó közegek részére] (Franklin Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, Bp., 1910. 94. old.)
mmisítése ítélet által az esetben is kimondandó: ha a bűnvádi eljárás senki ellen sem indíttathatik meg.

Második rész

A büntettek és vétségek nemeiről, és azok büntetéseiről

VI. fejezet.

Az alkotmány, a törvény, a hatóságok- vagy a hatósági közegek elleni izgatás
felhívás

    171. §. Aki valamely gyülekezeten nyilvánosan szóval; vagy a ki nyomtatvány, irat, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által bűntett vagy vétség elkövetésére egyenesen felhív, ha a bűntett vagy vétség elkövettetett: mint felbujtó büntetendő.
   Ha pedig a felhívás eredménytelen maradt, amennyiben az a jelen törvény külön rendeletei alá nem esik: két évig terjedhető államfogházzal és két ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
   Aki gyülekezetben: nyilvánosan szóval, vagy nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése, közszemlére kiállítása által bűntett vagy vétség elkövetésére, egyenesen felhív, mint felbujtó büntettetik, ha a bűntett vagy vétség elkövettetett: E cselekmény lényeges alkatelemei: a nyilvános, egyenes, felhívás bűntett vagy vétség elkövetésére. Ha a felhívás eredménytelen maradt, 2 évig terjedhető államfogház és 4000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető. Gyülekezet alatt több ember csoportos együttlétét kell érteni. A 171. § első bekezdése az eredményre vezetett, a második az eredménytelen felhívást bünteti. Az első bekezdésben, a felhívó, mint felbujtó büntetendő, vagy is az elkövetett bűntett, vagy vétség tettesére meghatározott büntetéssel úgy, amint a BTK. 71. §-a formulázza. A felhívásnak világosan bűntett, vagy vétség elkövetésére kell irányulnia.
   A BTK. 171. §-ának 2. bekezdése szerinti felhívásnak és a BTK. 172. §. 2. bekezdése szerinti izgatásnak nem anyagi, hanem eszmei halmazatát állapítja meg vádlottnak az a tette, hogy a tömeghez azt az egyenes felhívást intézte, hogy sértettet a képviselőválasztás napján meg kell kötözni, ”befalazni”, -hogy továbbá ugyanakkor a keresztény hitfelekezetűeket a zsidók ellen gyűlöletre izgatta. (Kúria 1907. máj. 22. 5024/907. sz. a. I. BT.)

Izgatás

172. §. A ki a 171. §-ban meghatározott módon a törvény ellen, vagy aki hatóságoknak törvényes hatáskörükben kiadott rendelete, meghagyása, határozata ellen engedetlenségre egyenes felhívást intéz vagy terjeszt: két évig terjedhető államfogházzal és ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
Ugyanazon büntetés éri azt, a ki a 171. §-ban meghatározott módon valamely osztályt, nemzetiséget vagy hitfelekezetet gyűlöletre a másik ellen, úgyszintén azt is, aki a tulajdon vagy a házasság jogintézménye ellen izgat.
Aki szóval gyülekezetben vagy pedig irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése, közszemlére tétele által a törvény ellen, hatóságok törvényes rendelete, meghagyása, intézkedése ellen engedetlenségre egyenes felhívást intéz, az a törvény és hatóságok elleni izgatás vétségét követi el. A társadalmi rend és a polgárok nyugalmának biztosítása tekintetéből nem engedheti meg az állam, hogy a polgárok egyes osztályai az egyes nemzetiségek, vagy hitfelekezetek egymás ellen gyűlöltségre izgassanak, vagy hogy a tulajdon és a házasság intézménye ellen, mint a társadalmi rend és az állam létfeltétele ellen lázítsanak. Osztály alatt oly egyének többségét kell érteni, a kik, élethivatásuk, életközösségük folytán egy gyűjtőnévvel jelöltetnek: ügyvédek, birtokosok, papság, nemesség, munkásság, hivatalnoki kar stb. Nemzetiség alatt a magyar nemzetiség is értendő, mert a magyar faj, ellentétben a magyar nemzettel, mely az állam minden polgárát vallás- és felekezetkülönbség nélkül magában foglalja, szintén csak nemzetiség.

Gyűlöletre izgatás. A BTK. 172. §. 2. bekezdésében meghatározott vétség elkövetési cselekedete

1. A munkaadók osztályának oly színben való bemutatása, hogy annak kapzsisága és szívtelensége okozza a munkás nép bajait, pusztulását és koldusboton kivándorlását, alkalmas arra, hogy a munkás hallgatókban ellenséges érzületet, vagyis gyűlöletet ébresszen a munkaadók, tehát a vagyonosok osztálya ellen. - II. Az egyenes felhívás nem tényálladéki. eleme a BTK. 172. §. 2. bekezdésében körülírt izgatás vétségének, a BTK. 172. §-a ugyanis csak az elkövetés módja, tehát a nyilvánosság és a cselekvőség eszközei tekintetében utal a 171. §-ra. (Kúria 1908 ápr. 23. 3059/908. sz. a. 1. BT.)

"Osztály" fogalma izgatásnál

2. „Osztály” elnevezés alatt nemcsak a társadalmi téren, a vagyon, a foglalkozás, az élethivatás, képzettség és családi leszármazás alapján kialakult s egymástól megkülönböztethető társadalmi csoportokat kell pusztán érteni, hanem mindazokat is, a kik közös elvek és érdekek alapján az ezeknek megvalósítása céljából egyesülnek és más-más célú és érdekű személycsoportoktól világosan megkülönböztethetők. (Kúria 1908 máj. 20. 3858/908. sz. a. 1. BT.)

Izgatás a papság és az úri osztály ellen

3. Az, hogy a népgyűlésen jelen volt hallgatóság nagyobb része mint tót anyanyelvű, a vádlott magyar nyelvű beszédét nem értette, az izgatás tényálladékán mit sem változtat, mert a fent maradó rész is megfelel a gyülekezet fogalmának. A szónok nyelvének értése az izgatás fogalmára nézve nem közömbös. – Azok a nyilatkozatok, hogy a papság nem követi Krisztus tanait, üzérkedik a vallással és a felekezeti gyűlöletet szítja, hogy az urak a népet jogaitól megfosztják és az adót és a katonaságot a nép féken tartására használják, hogy a püspök sokszorta kevesebb adót fizet, mint a szegély nép -, izgatást képeznek. (Kúria 1907. okt. 16. 8086/907. sz. a. I. BT.)

Osztály elleni izgatás fogalma

4. Osztály ellen való izgatást az követ el, aki a társadalmi téren a vagyon a foglalkozás, az élethivatás, a képzettség és a családi elszármazás alapján kialakult vagy közös elvek és érdekek megvalósítása céljából egyesült s egymástól világosan megkülönböztethető és egy gyűjtőnévvel megjelölhető személycsoportot a másik elleni gyűlöletre izgat. (Kúria 1908. okt. 28. 7048. sz. a.)

Forrás:
1. Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1877-1878. évi törvénycikkek. Millenniumi emlékkiadás. Szerk.: dr. Márkus Dezső. (Franklin Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, Bp., 1896. old. 128. old.)

2. Vaszy György – Szíj Géza - K. Nagy Sándor – Körner Károly. Magyar büntető törvények és szabályok magyarázatokkal és jegyzetekkel. [A magyar Királyi Csendőrség, állami, városi és községi rendőrség, valamint általában az összes nyomozó hatóságok és nyomozó közegek részére] (Franklin Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, Bp., 1910.147-150. old.)

1912. évi LXIII. törvénycikk

A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről

II. Fejezet

A büntetőtörvénykönyvek módosítása és kiegészítése

18. § Az 1878:V. tc. 144. §-ának rendelkezése alá esik az a magyar honos, a ki az 1878:V. tc. 455. §-ában meghatározott intézkedéseket, tárgyakat háború idején abból a szándékból kémleli ki, hogy azokról az ellenséget értesítse. Az 1878:V. tc. 145. §-a ebben az esetben is alkalmazandó.
19. § A ki az 1878:V. tc. 172. §-ában meghatározott cselekményt háború idején követi el, öt évig terjedhető börtönnel büntetendő.

Forrás:
1. 1. Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1912. évi törvénycikkek. Millenniumi emlékkiadás. Szerk.: dr. Márkus Dezső és dr. Térfi Gyula (Franklin Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, Bp., 1913 128. old.)

1921. évi III. törvénycikk

Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről

1. Az állami és társadalmi rend felforgatására vagy megsemmisítésére irányuló bűntettek és vétségek

1. § Aki az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez vagy vezet, bűntettet követ el és öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő.
Aki ily mozgalomban vagy szervezkedésben tevékenyen részt vesz, úgy - szintén, aki ily mozgalmat vagy szervezkedést előmozdít, vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal büntetendő.
A kezdeményezők és vezetők büntetése tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyház, a többi résztvevőké és előmozdítóké pedig öt évig terjedhető börtön, ha a mozgalom vagy szervezkedés céljára nagyobb mennyiségű fegyvert, lőszert, robbanó- vagy az emberi élet kioltására alkalmas más szert vagy anyagot szereztek be, amennyiben erről tudtak, vagy azt kellő gondosság mellett előre láthatták volna.
2. § Aki az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalommal vagy szervezkedéssel összefüggően és annak céljára bűntettet vagy vétséget követ el, annak büntetése:
1. halál, ha a bűntettre a törvény halálbüntetést állapít meg;
2. életfogytig tartó fegyház, ha a bűntettre a törvény tíz évet meghaladó szabadságvesztés-büntetést állapít meg;
3. tíztől tizenöt évig terjedhető fegyház, ha a bűntettre a törvény tíz évnél enyhébb vagy legfeljebb tízévi szabadság-vesztésbüntetést állapít meg;
4. tíz évig terjedhető fegyház, ha a cselekmény a törvény szerint vétség.
Ugyane büntetés alá esnek az előbbi bekezdésben említett mozgalom vagy szervezkedés kezdeményezői és vezetői, az említett mozgalom vagy szervezkedés többi résztvevői és előmozdítói pedig az előbbi bekezdés 1. és 2. pontjának esetében öt évig terjedhető börtönnel, 3. és 4. pontjának esetében pedig öt évig terjedhető fogházzal büntetendők, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetéséről előzetesen tudtak, vagy azt kellő gondosság mellett előre láthatták volna.
3. § Aki az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalomról vagy szervezkedésről hitelt érdemlő tudomást szerez és erről a hatóságnak, mihelyt lehetséges, jelentést nem tesz, az, amennyiben részesség nem terheli, vétség miatt egy évig terjedhető fogházzal büntetendő.

2. A magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló bűntettek és vétségek

7. § Aki olyan valótlan tényt állít vagy terjeszt, amely alkalmas arra, hogy a magyar állam vagy a magyar nemzet megbecsülését csorbítsa vagy hitelét sértse, vétséget követ el és öt évig terjedhető fogházzal büntetendő.
A büntetés tíz évig terjedhető fegyház, ha a cselekményt abból a célból követték el, hogy valamely külföldi állam vagy szervezet a magyar állam vagy a magyar nemzet ellen ellenséges cselekményre indíttassék; ha pedig ennek következtében valamely külföldi állam vagy szervezet a magyar nemzet ellen ellenséges cselekményre indíttatott, a büntetés életfogytig tartó fegyház.

Forrás:
1. 1. Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1921. évi törvénycikkek. Millenniumi emlékkiadás. Szerk.: dr. Térfi Gyula. (Franklin Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, Bp., 1922. old. 8-9., 10 old.)

*

A Villon: „Vastag Margot” című balladájának fordítása miatt a következő törvény rendelkezése értelmében ítélték el:

Az 1878. évi V. törvénycikk

A magyar büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről

XIV. fejezet: A szemérem elleni bűntettek és vétségek

Szemérem elleni vétség

   248. §. Aki fajtalanságot tartalmazó iratot,. nyomtatványt vagy képes ábrázolatot nyilvános helyen kiállít, árul vagy terjeszt: a szemérem elleni vétséget követi el, és három hónapig terjedhet6 fogházzal és száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
   Az irat, nyomtatvány vagy képes ábrázolat szerzője, készítője, nyomtatója, ha ennek többszörözése, terjesztése vagy nyilvános helyen kiállítása az ő tudtával történik: hat hónapig terjedhető fogházzal és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel; büntetendő.
A magyar büntető törvénykönyv szerint a szemérem elleni bűncselekmény nem jelenti csupán a magában véve erkölcstelen merényletet, szemérmetlen tettet, hanem a közszemérem megtámadását is. E büntetőjogi rendelkezés és felfogás szolgál alapul a BTK. 248. és 249. §§-ainak. A 248. §-a fajtalanságot tartalmazó irat nyilvános helyen való kiállítóját, mutogatóját sújtja. De bünteti a fajtalanságot tartalmazó irat vagy nyomtatvány szerzőjét, árusítóját és terjesztőjét is. Az e §-ban érintett fajtalanság alatt nemcsak a BTK-ban meghatározott bűncselekményeket kell érteni, hanem minden a nemi életre vonatkozó erkölcstelenkedést is. Szemérem elleni vétség miatt a sajtójogi fokozatos felelősség szerint ,az erkölcstelenséget, ábrázoló, tartalmazó nyomtatványért felelősek a kiállító, árusító és terjesztő is.
   Jegyzet: Az ezen § szerint büntetendő vétség, amennyiben nem tartozik esküdtbírósághoz, a kir. Járásbíróság hatáskörébe tartozik: 1897: XXXIV. tc. 18, § 5. p. A szeméremsértő nyomtatványok és képek nyilvános helyen való kitételének eltiltásáról az 1897. évi jún. 2. kiadott 40.003. számú belügyminiszteri rendelet intézkedik.
   249. §. Aki szemérmet sértő cselekmény nyilvános elkövetése által közbotránytokoz : három hónapig terjedhető fogházzal és kétszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.
   A szeméremsértő cselekmény fogalmát a törvény nem határozza meg: ennek megállapítását és feljelentését a rendőrhatóságokra bízza. A büntetés feltétele az, hogy a szeméremsértő, cselekmény a nyilvánosság előtt történjék és közbotrányt okozzon. Lásd a K.B.T.K. 82-83.§§-ait is.
   E § alapján büntettetik az utcán való közösülés, habár éjjel történik. is, valamint a nyilvános helyen való vizelés.
   Jegyzet: Az ezen § szerint büntetendő vétség a kir. Járásbíróság hatáskörébe tartozik: 1897. XXXIV., tc. 18. § I. 5. pontja értelmében.

Mellékbüntetés.

250. §. Az ezen fejezet előbbi szakaszaiban megjelölt cselekmények, a mennyiben büntettet képeznek, a megállapított büntetéseken fölül hivatalvesztéssel is büntetendők.
Az erkölcstelen cselekmények miatt csupán csak a bűntettek sújtásánál rendeli el a törvény mellékbüntetésül a hivatalvesztést, míg a vétségekre nem.

Forrás:
1. Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1877-1878. évi törvénycikkek. Millenniumi emlékkiadás. Szerk.: dr. Márkus Dezső. (Franklin Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, Bp., 1896. old. 140. old.)

2. Vaszy György – Szíj Géza - K. Nagy Sándor – Körner Károly. Magyar büntető törvények és szabályok magyarázatokkal és jegyzetekkel. [A magyar Királyi Csendőrség, állami, városi és községi rendőrség, valamint általában az összes nyomozó hatóságok és nyomozó közegek részére] (Franklin Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, Bp., 1910.188-189. old.)

1929. évi VII. törvénycikk

A szeméremsértő közlemények forgalmának és a velük való üzérkedésnek elnyomása végett Genfben létrejött nemzetközi egyezmény becikkelyezése tárgyában

(Magyarország megerősítő okirata Genfben, 1929. évi február hó 12-én tétetett le.)

2. § Vétséget követ el és hat hónapig terjedő fogházzal büntetendő:
1. aki kereskedés, szétosztás vagy közszemlére tétel céljából szeméremsértő iratot, rajzot,
metszetet, festményt, képet, falragaszt, jelképet, fényképet, mozgófényképfilmet vagy más ily tárgyat állít elő vagy tart készenlétben, vagy ily tárgyat az említett célból behoz, átvisz, vagy kivisz;
2. aki ily tárggyal - habár nem nyilvánosan - kereskedik, vagy üzérkedik, vagy ily tárgyat bármily más módon forgalomba hoz, közszemlére tesz vagy üzletszerűen kikölcsönöz.

Forrás:
1. Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1929. évi törvénycikkek. Millenniumi emlékkiadás. Jegyzetekkel ellátták: dr. Degré Miklós és dr. Várady-Brenner Alajos (Franklin Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, Bp., 1930. old. 88. old.)

A perben résztvevő, illetve érintett személyek névsora:

Dr. Gadó István (Pécs, 1876. ápr. 23. – Bp., 1939. jan. 24.): jogász, törvényszéki elnök. Pécsett végezte jogi tanulmányait. 1899-ben a pécsi járáson kezdte meg joggyakorlatát. 1903-ban Budapesten szerzett bírói oklevelet. 1915-től a szegedi főügyészségen dolgozott. 1918-ban a nagybecskereki törvényszék elnöke lett. A szerb megszállás után visszatért Magyarországra. A Budapesti Kir. Büntetőtörvényszékhez került, ahol többek között a nevezetes Tisza-per főtárgyalását vezette. 1922-ben kúriai bírói címmel tüntették ki. 1926-től lett a Budapesti Kir. Ítélőtábla elnöke. A frankper vezetése az ő nevéhez fűződik. Főként politikai és sajtó bűnügyekben tevékenykedett. A sajtótörvény alkalmazása terén jelentős reformokat vezettet be.

Dr. Méhes Ignác (Kócs, 1888. febr. 10. - ? ) törvényszéki bíró, tanácsvezető. A jogi tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1914-ben szerzett jogtudományi doktorátust. 1914-től lépett a budapesti járásbíróság szolgálatába. Innen került a központi járásbírósághoz, majd a pestvidéki és a budapesti törvényszékhez, végül pedig a büntető járásbírósághoz. 1922-ben nevezték ki bíróvá. Főleg sajtóügyekkel foglalkozott. Elsősorban Töreky Géza dr. büntetőtörvényszéki elnök tanácsában működött. Ítélőszerkesztő bírája volt az un.: Esküdt-féle ügynek. 1934–39 között a bp.-i büntetőtörvényszék elnöke. Több nagy politikai perben (Tisza-per, frankhamisítási per) ítélkezett. Rendszeresen publikált a Büntető jog című lapban.

Müller Lajos (Arad, 1902. aug. 15. – Bp. 1967. ápr. 1.): könyvkiadó. Mint fiatal nyomdász bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba. 1929-ben Bp.-en egy tüntetésen elfogták s Bécsbe toloncolták mint hontalant. Ott a Die Rothe Fahne és az Új Szó c. lapoknál dolgozott. 1930-ban hazajött, kapcsolatba került a 100%-kal. 1931-ben kizárták a szakszervezetből baloldali magatartása miatt. Számos esetben pénzbírságot, börtönbüntetést szenvedett. A II. világháború után számos verskötetet jelentetett meg (József Attila, Illyés Gyula, Radnóti Miklós, Zelk Zoltán stb.), az Új Európa Könyvtár Tudományos kiadványait, az Európa-regényeket. A Szabad Írás c. lap szerk.-je volt.

Dr. Osvald István (Budapest, 1867. jún. 29. - ?) a Kúria másodelnöke. A budapesti egyetemen folytatott jogi tanulmányokat, ahol 1890-ben avatták jogi doktorrá. 1906-ban a Budapesti Kir. Ítélőtáblánál lesz bíró, 1917-ben ugyanitt tanácselnökké nevezték ki. 1918-ban lett a Budapesti Kir. Törvényszék elnöke, majd 1925-ben a kúriai elnök. Ő lépett Ráth Zsigmond kúriai másodelnök örökébe.

Sándor Pál (Szolnok, 1901. ápr. 1. – Bp., 1972. febr. 21.): filozófus, egyetemi tanár, a filozófiai tudományok doktora (1958). 1918-ban került kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1919-ben felvették a KMP-be. A Tanácsköztársaság idején a KIMSZ szolnoki szervezetének vezetője lett. A proletárhatalom bukása után letartóztatták, majd ideiglenesen szabadlábra helyezték. 1921-ben Bécsbe emigrált, ahol az egy.-n filozófiát tanult (1921–25). Részt vett a KMP bécsi szervezeteinek tevékenységében. Az Osztrák Kommunista Párt tagja lett, az ifjúmunkás-csoportban tevékenykedett. 1925–27-ben újságíró. 1927-ben a KMP Külföldi Bizottsága utasítására hazatért; magántisztviselőként dolgozott. 1927-ben belépett az MSZMP-be. Több írása jelent meg a 100% c. folyóiratban. A lap betiltása után 1931–33-ban a Társadalmi Szemlét szerk. 1929–30-ban néhány hónapig a Kommunista c. lap szerk. bizottságának tagja is volt.

Dr. Schadl Ernő (Győr, 1885. dec. 5. – Bp., 1942. aug. 4.): bíró. A kolozsvári egyetemen hallgatott jogot, ahol 1908-ban szerzett doktori oklevelet. 1913-ban tett ügyvédi vizsgát. 1910-től lépett bírósági szolgálatba előbb vidéken, majd Bp.-en. Töreky Géza, akkori törvényszéki másodelnök tanácsába került, és főleg politikai és sajtóügyekkel foglalkozott. 1924-től büntetőtörvényszéki tanácselnöke lett, számos „szenzációs” büntetőperben (Erdélyi Béla gyilkossági pere, statáriális perek, Tisza-gyilkosság ügyének ítéletszerkesztő bírája volt stb.) és kommunisták elleni politikai perekben ítélkezett. 1927-ben számos jelentős sajtóperben hozott ítélete után a kormányzó kinevezte az ország legfiatalabb tanácselnökévé.

Dr. Strache Gusztáv (Szomolnok, 1872. okt. 17. - ?) kir. főügyész, főügyészség vezető. Középiskoláinak elvégzése után a kolozsvári egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. 1894-ben szerzett jogi oklevelet. 1895-ben lépett az igazságügy szolgálatába. 1905-ben a pestvidéki, 1906-ban a budapesti ügyészséghez helyzeték át. 1916-ban kapott főügyész-helyettesi címet. 1918-ban került főügyészi címet nyert, 1920. óta a Budapesti Kir. Ügyészség elnöke. Olyan jelentős személyek ellen indított bűnperekben képviselte a vádat, mint Beniczky Ödön belügyminiszter, Hatvany Lajos író, hg. Windischgrätz Lajos vagy dr. Nádossy Imre országos főkapitány.

A személynévmutató az alábbi lexikonok alapján készült:

Magyar Életrajzi Lexikon I-II. kötet A-K; L-Z [főszerk.: Kenyeres Ágnes] (Akadémia Kiadó, Bp., 1967-1969)
Magyar Életrajzi Lexikon III. (Kiegésztő) kötet A-Z [főszerk.: Kenyeres Ágnes] (Akadémia Kiadó, Bp., 1985)
Magyar Életrajzi Lexikon (1978-1991) I. kötet A-Z [főszerk.: Kenyeres Ágnes] (Akadémia Kiadó, Bp., 1994)
A magyar társadalom lexikonja. (A Magyar Társadalom Lexikonja Kiadóvállalat Kiadása, Bp., 1930. 650. old.)

¹ A szocializmus és az irodalom kapcsolatára vonatkozó nézeteit 1931 elején foglalta össze az "Irodalom és szocializmus" című írásában, melyben kifejti, hogy "Valóságos művet, amely majd fönn is marad, ma bárki csak osztályharcos proletár személettel alkothat. De annak is, aki ma műalkotást akar megérteni és megbírálni, s aki nem akarja Dos Passost Courths Mahlerral egy kalap alá venni, annak is szocialista módon, de valóságos szocialista módon kell szemlélődnie." (József Attila összes művei. Cikkek, tanulmányok, vázlatok. III. kötet. Akadémia Kiadó, Bp., 1958. 78-100. old.)
² Szép Szó, 1938. január-február.
³ "Nem én kiáltok" című kötet előszava.
⁴ "A Döntsd a tőkét..." kötet története a József Attila-filológia egyik leginkább tisztázott területe. Részletesen ismerjük a kötet keletkezésének történetét, megjelenésének időpontját, elkobzásának és a rákövetkező pernek a történetét. [Szabolcsi Miklós - Tasi József: Egy verseskönyv születése. = József Attila: Döntsd a tőkét, ne siránkozz. [Új Európa, Bp., 1931. 48. old.] (Akadémia Kiadó, Bp., 1980. 31. old.); József Attila válogatott levelezése. Sajtó alá rendezte: Fehér Erzsébet. (Akadémia Kiadó - MTA Irodalomtudományi Intézet - Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp., 1976. 511-513. old.); Rejtő István: József Attila perei (Irodalomtörténet, 1952. 3-4. szám. 458-460. old.); Hajdú Tibor - Rákosi Sándor: József Attila versei a bíróság előtt. (Párttörténeti Közlemények. 1958. I. szám, 190-214. old.); Tasi József: Döntsd a tőkét, ne siránkozz. Egy unikális József Attila kötetről. Új Tükör, 1980. máj. 25. ID. (XVII. évf. 10. sz.); eszerint egynéhány példány "vérvörös-vádló" (Antal Gábor kifejezése) borítóval jelent meg, a többi narancssárga volt.
⁵ Szabolcsi Miklós: Kész a leltár. József Attila élete és pályája 1930-1937. Irodalomtörténeti Könyvtár. (Akadémia Kiadó, Bp., 1998. 49. old.)
⁶ Ezután még legálisan terjesztették a kötetet.
⁷ Szabolcsi Miklós - Tasi József: Egy verseskönyv születése. = József Attila: Döntsd a tőkét, ne siránkozz. [Új Európa, Bp., 1931. 48. old.] (Akadémia Kiadó, Bp., 1980. 31. old.)
⁸ Új Magyarország, 1931. szeptember 5.
⁹ A Toll című folyóirat 1929. szeptember 22-én keltezett számának 25-dik oldalán megjelent "Villonról meg a vastag Margotról szóló ballada" című vers közzétételét nem találta bűncselekménynek, ezért a Büntető Törvényszék a Bp. 326. §-nak 1. pontja alapján felmentette a szemérem elleni vétség vádja alól a költőt.
¹⁰ Rejtő István: József Attila perei. (Irodalomtörténet, 1952. 3-4. sz.); Hajdú Tibor - Rákosi Sándor: József Attila versei a bíróság előtt. (Párttörténeti Közlemények, 1958. 1. sz. 190-214. old.)
¹¹ József Attila emlékkönyv. (sajtó alá rend., szerk.: Szabolcsi Miklós); Müller Lajos: Küzdtünk együtt a forradalomért. Emlékek és gondolatok József Attiláról. (Szépirodalmi Kiadó, Bp., 1957. 281-289. old.).