[Előző][Következő][A forradalom és szabadságharc emlékezete][1848]

A VIII. kerületi kapitány jelentése a főkapitányhoz a kerületben lezajlott eseményekről

[...] A nemzeti lovardában d. e. 11 órakor megtartott ünnepélyes nagygyűléshez a közönség már d. e. 10 órakor oly nagy számban kezdett gyülekezni, hogy a rendezőség a közönség csak egy részét, kik már az előre meghatározott nemzeti jelvényekkel voltak ellátva, bocsátotta be a lovardába, mert atttól is tartottak, hogy az ünnepséghez nagyobb számban jövő socialisták bebocsáttatásuk esetén az ünnepélyt esetleg meg fogják zavarni. 3/4 11 óra tájban azonban a lovarda előtt az Eszterházy utcában kívülrekedt, s a helyiségbe be nem bocsátott, mintegy 2000 főnyi közönség mindinkább türelmetlenebb lett, s zajosan követelték a helyiségbe való bebocsáttatásukat.

A rendezőség erre a bejárati ajtókat bezáratta, de az utcán rekedt tömeg bebocsájtatását követelve azokat döngetni kezdte, s oly zajt csapott, hogy a rendezőség a tömeg akaratának engedni volt kénytelen, s az ajtókat felnyitva, őket a helyiségbe bebocsátotta, mire a lovarda tágas helyisége zsúfolásig megtelt közönséggel, úgy, hogy a gyűlésen részt vett egyének száma mintegy 5-6000-re tehető.

Midőn a program szerint megállapított szónokok beszédeiket befejezték, s a gyűlés elnöke a gyűlést délután 1/4 2 óra tájban lezárta, s a közönség nagy része már eltávozott, egy Kornai nevű egyéniség állott fel az emelvényen elhelyezett egyik asztalra, s ott a helyiségben maradt mitegy 1000 főnyi, többnyire socialistákból álló közönség előtt egy - miként azt egyes általam hallott mondatokból kivettem, izgató szövegű költeményt szavalt el, mely állítólag saját szerzeménye volt.

Ennek befejeztével a bennmaradt socialisták zajosan lármázi kedtek, - mint az általános chaosból kivenni lehetett, valószínűleg azért, hogy saját szónokaikat hallják, majd a Marsailles éneklésébe kezdtek, s mivel egy részük még ezalatt is zajongott, néhány rendőrrel a helyiségbe menve , őket távozásra hívtam fel, mire ők a helyiségből kovonultak. Azután a Marsailles éneklése mellett akartak tovább vonulni, de felszólításomra az éneklések felhagyattak.

A múzeum előtti ünneplésre a közönség már délután 2 órakor gyülekezett a Calvin téren és Múzeum körúton végig. 1/2 3 órakor már mintegy 15-20000 ember állott a múzeum előtt, elállva annak mindkét bejárata előtti útvonalat, úgy hogy csak nehezen lehetett lovas rendőrökkel a Calvin tér felé eső kapu előtti teret szabaddá tenni. Délután 3 órakor, midőn az egyetemi fiatalság az Egyetem utcából a Múzeum körútra befordult, már mintegy 50-60000 ember szorongott a Múzeum körúton, egész a Fricsay vendéglőig. A tömeg az egyetemi fiatalság megérkeztekor, midőn a Múzeum kapuja felnyittatott, ezt egyszerre megrohanta, s oly nagymérvű tolongás keletkezett a kapu körül, hogy a kapu előtt összeszorult több százra menő közönség élete és testi épsége a lagkomolyabb veszélynek volt kitéve. Ekkor, hogy a kapubejárathoz szorított közönség testi épségét biztosítsam, a tömeg egy részét, mely hátulról az előllévőket szorította, lovasrendőrök által visszaszoríttattam, s csak így lehtetett némileg a rendet helyre állítani. A tömeg azonban ismételten megkísérelte az előrenyomulást, de a lovasrendőrök által több ízben visszaszoríttatott. Innen a tömeg du. 1/2 5 és 5 óra közt, az ünnepély lefolyása után vonult tovább.

A Baross utcában levő Függetlenségi Kör elé esti 1/2 8 órakor érkezett a Baross utcán át mintegy 300 főre menő tömeg, hol Kossuth Ferencet kívánták hallani. A kör helyiségének erkélyére néhány, a sötétben ki nem vehető egyén jött ki, s valamelyikük a tömeghez néhány szót intézett, s őket szétoszlásra hívta fel. Még ezen tömeg szét sem oszlott, már a József körútról egy másik 150-200 főnyi tömeg jött a Függetlenségi Kör felé, a Kossuth-nóta éneklése mellett, kiket azután a további éneklés abbahagyására és szétoszlásra hívtam fel.

A csoport egy része el is távozott, de közülök mintegy 50-60 kiválva, a József-körútra mentek ki, s a Kerepesi út irányába a Kossuth-nóta éneklése mellett haladtak tovább, ezeket lovas rendőrökkel verettem szét. Majd a Rökk Szilárd utácában verődött össze egy 100-150 főnyi csoport, kik a Stahly utcába fordultak be, s ott, valamint a Gyöngytyúk utcában is, az őket nyomon követő rendőrök elől menekülve, több ablakot bevertek. Ezen közben a 4-500 főre felszaporodott tömeg a Kerepesi útra, innen a Sip utcába, a Dohány utcán át a Károly körútra jöttek ki, s mentek a Kerepesi út irányába, hol azonban lovasrendőrök által szétverettek.

A Rökk Szilárd utácába 1/2 9 óra tájban innét 40-50 főnyi suhanc csoportosult, kik ott több ablakot bevertek, de ifj. Pekáry József segédfogalmazó által éppen arra vezetett rendőrök által szétugrasztattak. Végül 9 óra tájban ismét a József utcában verődött össze egy 100-150 főből álló csoport, kik ott a József körútról az Őr utcáig több ablakot bevertek, de az oda vezényelt rendőrök által szétverettek [...]

[BFL VI. 1. a. 443/1898. (március 15.) A VIII. ker. kapitány jelentése]