[Előző][Következő][A forradalom és szabadságharc emlékezete][1848]

A Nemzeti Múzeum előtt több ellenzéki tartalmú beszéd is elhangzott. A szónokok között a munkásság képviselője is megtalálható volt.

[Holló Lajos, a függetlenségi párt egyik országyűlési képviselője:] [...] Azoknak, akik a törvény betűihez ragaszkodnak, s azt mondják, hogy ott van (a törvényben ) a forrása a nép jóllétének, azt mondom, hogy nincs törvény más, csak ami a nép szívébe van beírva. A törvényt összetépik, a törvényt a hatalmasok kijátszák (úgy van! kiáltások); csak az a törvény, amit a nemzetnek jogérzete megvéd és megoltalmaz. Hogy a kormány kormány legyen, hogy a szabadság szabadság legyen, hogy a jog jog legyen; ezt csak a nép teheti meg! [...]

[...] nem kell felállítani új kívánságokat, csak azok legyenek igazak, amelyeket 48-ban felállítottak. Le kell rázni az önzésnek, a gyáva kapaszkodásnak, a hitvány önérdeknek láncait; mert ma ezek bilincseiben szenvedünk. Ezek rágják a nemzet erejét, ezek teszik tönkre a nemzet szabadságát! [...]

[Lukács János, szocáldemokrata munkás a többi között ezeket mondotta:]

[...] Mint jogtalan munkás állok itt, én is idejöttem leróni a szent kötelességet! [...] Isten, haza és állam! E szent háromságért együtt küzdenek a világ nemzetének milliói! és mit tapasztalunk? Azt, hogy dicsőségünket a pénzbe, a meggazdagodás vágyának piszkába süllyesztették! A hazát a rabszolgaság, jogtalanság, éhség, nyomor színhelyévé tették! az államok pedig gazdaggá lettek! [...]

[BFL VI. 1. a. 444/1898. (március 15.) Rendőr-segédfogalmazói jelentés.]